A távbeszélés szabadságáról

A telefontársaságok fő érve az, hogy a kötelezően alacsonyan tartott árak miatt a szektor kisebb bevételhez jut, ami miatt visszaesnek a fejlesztések, esetleg máshol kell behajtani az elmaradt bevételeket. Való igaz, a szabályozás általában torzítja a piacot, de a telekommunikáció esetében talán nem kell ezzel a forgatókönyvvel számolni. Az Európai Unió három alapelve, a tőke, a munkaerő és az áruk szabad áramlása mellé nyugodtan hozzá lehetne tenni negyedikként az információét is. Noha a belső határellenőrzések teljes felszámolásáról beszélünk, a roamingdíjak megléte mégis a határok kőkemény jelenlétére utalnak. Kötve hiszem, hogy a kapcsolási illeték eltörlése komoly bevételkiesést hozna az ágazatnak. Éppen fordítva, a hálózaton belüli egységes tarifa több telefonálásra ösztökélné az ügyfeleket, ugyanis most még sokan megrettenek, ha külföldre kell hívniuk. Az egyentarifa a piacot is sokkal átláthatóbbá tenné, az ügyfelek könnyebben össze tudnák vetni az árakat. Igen, a nagyobb verseny valóban nehezítené a távközlési cégek dolgát. De a jajveszékelés részükről már csak azért sem ildomos, mivel az IT-szektor a leggyorsabban növekvő ágazat. A mobilozás alig húsz éve létező kapcsolattartási mód, amely évről évre rendkívüli újdonságokkal lepi meg a fogyasztókat, miközben folyamatos áreséseknek lehettünk tanúi, de a cégek is folyamatosan nyereségesek. Semmi ok sincs arra, hogy bármiféle visszaesést prognosztizáljunk. Ne feledjük, Brüsszel nem egységes uniós, csupán kapcsolási díj nélküli tarifát vezetne be! Végül pedig, aki az ágazat tőkeerejében kételkedik, vessen egy pillantás a fizetésekre: a legjobban fizető állásokat évek óta a távközlési cégek kínálják. A megtépázott unióban egy valami azért továbbra is jó, fontos és egyben tovább fejlesztendő, mégpedig a szabadság. Ma, amikor tízmilliók dolgoznak más országban, akár csupán néhány kilométerrel a lakhelyüktől, ez a szabályzás nagyon megkönnyítené az életüket.