A szükséges rossz éve

 Júniusban az elmúlt ötszáz év legnagyobb árvizének kikiáltott dunai áradásra figyeltünk, amely érthetetlen módon nálunk alig tett kárt valamiben. Mindeközben a Híd elérkezettnek látta az időt, hogy lemondassa A. Nagy László kisebbségi kormánybiztost, aminek legláthatóbb következménye az lett, hogy a kulturális támogatások ismét csak ősz végén (egyeseknek csak decemberben) érkeztek meg, a kormányhivatalban lecsökkentették a magyar alkalmazottak számát, a kisebbségi bizottságban pedig egyenlővé tették a több százezres és a néhány ezres nemzetiségek képviseletét. Az alkotmánybíróság idén sem volt képes kinyögni, mit gondol a 2010-es Fico-féle állampolgársági ellentörvényről, Pered névváltoztatási kérvényét, a helyi népszavazás eredményét pedig izomból elutasította a kormány.

Sebaj, legalább van honnan elrugaszkodni, viccelhetnénk el a dolgot, de a helyzet egyáltalán nem vicces. Azért nem, mert ahogy telnek az évek, évtizedek, a kisebbségi érdekvédelem ahelyett, hogy egy szinten stabilizálódna, soha nem látott mélységekbe csúszik vissza. Szlovákiában még mindig nem éri meg harcolni igazunkért, ezt bizonyítja Malina Hedvig és Róbert Bezák püspök kálváriája – mindketten elhagyták az országot. Az oktatásügyben örömre és szomorkodásra is van ok: számolhatunk a tanárbérek további emelésével, ennek viszont az az ára, hogy sok iskolát leépítésre vagy bezárásra kényszerít a minisztérium.

A Smer magáévá tette az országot – jellemezhetnénk az évet a kormányzat szempontjából: lett főügyésze, egy rakás megyei elnöke, jövőre pedig államfője is lesz. Ezen különösebben nem kell háborogni, mert minden párt ezt csinálná, ha egyedül kormányozna. Ha Fico jövőre államfő lesz, a párt eléri a zenitjét – onnan már tényleg csak lefelé vezet az út. Kotleba besztercebányai megyei győzelme egyébként már novemberben jelezte, hogy Ficóékat még a sajátjuknál olcsóbb populizmussal is le lehet győzni.

A Híd és az MKP viszonyában konzerválódott a feszültség, az ellenzéki pártok pedig tovább potyognak darabjaikra, pontosabban képviselőikre. Ezek tanulságos folyamatok, melyek segíthetnek abban, hogy jövőre tisztábban lássunk, ezért elmondhatjuk, a közéletben 2013 a szükséges rossz éve volt.