A sztár

Napfényes szombat délután, falunap valahol a Mátyusföldön. A közönség udvarias tapssal jutalmazza a színpadon egymást váltó folklórcsoportokat. A műsor ugyan kitűnő, valójában azonban mindenki a magyarországi vendégművészt várja türelmetlenül. A SZTÁRT. A szervezők rohannak elébe, lesik minden kívánságát, a lelküket is kitennék. A SZTÁR először is elmeséli, hogy ahogy ő itt ma dalolni fog, nem dalol úgy senki, tesz néhány lekezelő megjegyzést, mindenkire és mindenre, majd átrendezteti a színpadot, és kezdődhet a show: „Jó estét, itt ma gondok lesznek a szervezéssel” – mondja. A SZTÁR egy jóstehetség, mert valóban gondok vannak a szervezéssel. Az amúgy is szűkös költségvetésből nem lehet a falunapra milliókat költeni. Ezért valóban recseg a színpad, előadás közben kiég a biztosíték. Sőt! A kultúrház öltözője sem hasonlít a Hilton szállóra. A SZTÁRT kiszolgáló hölgyek, egyébként nagyon kedvesek és nagyon csinosak, de valóban nem mindenre kapható sztriptíztáncosnők. A sátorban csak a cigánypecsenye maradt, a sört nem kristálypohárba csapolják, ami egyébként nem is baj, mert A SZTÁR úgy sem iszik ilyen „felvidéki szart”. Mindehhez azonban a népművelő édesanyjának semmi köze, őt kár belekeverni. A SZTÁR közben nyomul a színpadon. Elmond egy oda nem illő viccet, nevet is rajta, a közönség nem. Az összes magyarországi közjogi méltóságot elküldi melegebb égtájakra, tesz néhány olyan kijelentést, amit a Btk. öttől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel jutalmaz, majd néhány mondatban átírja Közép-Európa történelmét. És közben énekel. Azaz énekelne, ha bírna. A második szám után már csak liheg, a közönség énekel, nem vele, hanem helyette. A SZTÁR csak egyetlen példányban írta le a műsor forgatókönyvét, azt oda is adja a technikusnak, így az mindig tudja, mi következik. A SZTÁR viszont nem, ezért egyfolytában szapulja a technikust. Még arról is ő tehet, hogy A SZTÁR otthon összecserélte a CD-ket, és csak a félkész zenei alapokat hozta magával. Befejezésül A SZTÁR mindenki füle hallatára megígéri a technikusnak, hogy lemegy a színpadról és beveri a pofáját. Nem meri. A SZTÁR tudja, már nem a régi, a tömeg pedig jóhiszeműen csodálkozik, milyen bátor, szókimondó ez A SZTÁR, meg hogyan rontották el szegénynek a műsorát. (Maga a trükk nem új, A SZTÁR a nyolcvanas években tanulhatta, amikor Dalos madárként az állambiztonsági szervek besúgója volt.) A SZTÁR megdicsőülve jön le a színpadról, felveszi a falunap költségvetésének háromnegyedét, bevágja magát sokmilliós autójába, köszönés helyett odavág néhány durva sértést, és elviharzik a következő falunap irányába, ahol már türelmetlenül várják, hogy kitehessék érte a lelküket.