A skót függetlenség felé

TOKÁR GÉZA

A semmiből lett vezető hír, hogy Skóciában népszavazás lesz az ország függetlenségéről. Ehhez arra volt szükség, hogy a közvélemény-kutatás eredménye azt vetítse előre, hogy a függetlenségpártiak akár nyerhetnek is, és létrejöhet az önálló skót állam. A brit és az európai közvélemény elkezdett aggódni.

Nyugat-Európában sem azonosak az etnikai és az államhatárok, s az elmúlt évtizedekben több olyan nemzetiségi mozgalom is megerősödött, amely a nyelvhasználatot vagy az önkormányzatiság különféle formáinak megerősítését tűzte ki célul. A függetlenség valamilyen formában való elnyerésére reálisan két nemzetnek van esélye: a katalánoknak és a skótoknak, míg például a baszkoknál az intézményes nyomás, a bretonok esetében a nyelvi öntudat hiányzik ahhoz, hogy meglépjék a két nagy nemzet szintjét. Az Európai Unió eközben tehetetlenül nézi a folyamatot, hiszen saját eszközeivel nem tudja befolyásolni a függetlenségi törekvéseket, a spanyol és brit jogmenetbe pedig nincs beleszólása. Brüsszeli szinten így legfeljebb azok az erőtlen ellenérvek kapnak hangot, hogy az önállósodó országok nem számíthatnak az uniós tagságra és az ezzel járó előnyökre.

A skót függetlenség koncepciója nem új dolog, de az utóbbi években kapott igazán nagy lendületet. Az elszakadáspárti erők az 1970-es évektől kezdve politikai befolyással is rendelkeznek, s 1979-ben sikertelenül, 1997-ben viszont sikerrel próbálkoztak egy önálló, több fontos területen is autonóm jogkörökkel rendelkező skót parlament felállításával – szintén népszavazáson. Ez a folyamat tetőzik szeptember 18-án.

A skót törekvések kapcsán nemcsak a politikusok, hanem az akadémikusok körében is tartja magát az a nézet, hogy a skótok nem is tudják pontosan, miért van szükségük független országra és mit is szeretnének elérni. Valójában van indokuk, több is: az elszakadáspártiak érvei szerint az országra vonatkozó döntéseket minden téren Skóciában kell meghozni, a régió politikai befolyását csak növelheti az önállósodás, továbbá létezik egy eléggé erős gazdasági érv is: a nagy bevételt hozó brit olajkészletek komoly része skót felségvizeken található.

A népszavazáson vélhetően szoros eredmény születik, és a függetlenségi törekvések világosan mutatják, hogy a nyugati demokráciák sem feltétlenül képesek mindenki számára megnyugtatóan elrendezni a nemzetiségi vonatkozású problémákat. Európa területi elrendeződése pedig továbbra sem stabil – legfeljebb más logika alapján változik, mint egy évszázaddal korábban.