A síturista vesszőfutása

Az a legendás szlovák vendégszeretet! Azzal tényleg arathatunk majd az Unióban! Bennszülöttként is érik az embert meglepetések idehaza, ám ha beszéli a hivatalos nyelvet, nagy baja nem történhet. Amit most készülök elmesélni, amiatt talán soha életemben nem szállhatok meg saját nevemen az aranyidai szállodában, még akkor sem, ha nem árulom el a hotel nevét, csak annyit, hogy a vasmű síszezon közepén zárva tartó szállodáját leszámítva ez a község egyetlen szállója. Nos, ide tért be két magyarországi és egy ausztriai síturista, hogy szabad szobák iránt érdeklődjenek. A kihalt recepció előtti huszonöt perces várakozás után előkerült egy mogorva hölgy, foghegyről odavetette, hogy háromszáz korona, és a logikus kérdésre, vajon a reggeli benne foglaltatik-e az árban, ekképp reagált: – Reggeli? Még mit nem akarnának ennyiért? Jó, hogy ebédet és vacsorát nem! Ha nem tetszik valami, fel is út, le is út, úgysem találnak a környéken más hotelt! A megdöbbent idegenek ezek után szerették volna látni a szobákat, hosszas rábeszélés után láthatták is őket: tömény hetvenes évek, villanyt gyújtani épp ezért nem is volt hajlandó a recepciós. Az alpesi szállókhoz szokott uniós turista javasolja, hogy lakjanak inkább Kassán, és autózzanak naponta hatvan kilométert. Az aranyidai sípálya tudniillik egyébként kiváló. A helyiekbe ráadásul némi üzleti szellem is szorult, észak-magyarországi lapokban is hirdetnek: kiváló sízési lehetőség, a parkolótól különbusz szállítja a sípályára a kedves vendéget. A bekanyarodó kocsikat már fékezéskor megrohanják a parkolóőrök, a „különbusz” egy megbuherált Avia, amely óránként jár, és amelyre parkolójegy ellenében engedik fel őket. Egy parkolójeggyel csak két főt. Ha hárman érkeznek egy autóval, egyiküknek pechje van, gyalogolhat a pályáig. Mindez csak a külföldiek esetében működik így, a szlovákul beszélők vidáman buszozhatnak, ahányan akarnak, állítják miskolci barátaim, és miért ne higgyek nekik? Egy olyan országban, ahol a külhoni eleve többet kénytelen fizetni a szállodai szobáért, mint a belföldi, bármi megtörténhet. Aranyida veszített három síturistát. Mert azt talán mondanom sem kell, hogy az osztrák versenyző már fél távnál feladta.