Friedrich Merz
A politikus az nem egy szakma
Apropó a politikai-politikusi pálya végiggondolására.
„Új lendületre és megújulásra van szükség, tapasztalt és fiatalabb vezető személyiségekkel.”
(Friedrich Merz bejelenti, elindul a CDU elnöki posztjáért Angela Merkel lemondása után)
Angela Merkel német kancellár megkezdte a rendezett hátrálást és visszavonulást a politikából: lemondott a kormányzó CDU elnöki posztjáról, csak a kancellári széket szándékozva megtartani hatalmi ciklusa végéig. Ezzel pedig kétfejűvé válhat a vezetés, különösen ha a németek által favorizált korábbi riválisa, Friedrich Merz első számú esélyesként decemberben tényleg átveszi a kereszténydemokraták irányítását. Merz korábban a jobboldali nagypárt Bundestag-frakcióvezetője volt, de Merkel kiszorította pozíciójából, majd tíz éve kiszállt a politikából. Személyes viszonyuk sem nevezhető szorosnak, politikai irányvonaluk erősen eltér: Merkel wilkommenkulturjával szemben Merz jóval konzervatívabb álláspontot képvisel, s mint ilyen, alkalmasnak látszik az AfD, a radikálisok szívóerejének mérséklésére is. A három CDU-elnökaspiráns közül messze a legesélyesebb.
Friedrich Merz személye jó apropót kínál egy szimpatikus politikai-politikusi pálya végiggondolására: itt ugyanis a visszatérés esete áll fenn. Egy pályaelhagyó visszatérése, aki komoly politikusi karrier és teljesítmény után képes volt váltani, otthagyni a közéleti üzemet, s visszamenni szakmájába, ami esetében az ügyvédkedés volt. Nagyon fontos jelzésnek gondolom a Merz-jelenséget, poszt-poszt-posztmodern korunk politikustípusain végigtekintve. Merz esete jól rávilágít egy tévhitre, melyet ma már természetes és igaz állításként fogad el az úgynevezett közvélemény: nevezetesen, hogy a politikus egy szakma lenne. Valójában ennek egyáltalán nem kellene így lennie, mert eredendően nem igaz. A politikus egy feladat, amit sokan élethosszig gyakorlandó szakmának fognak fel.
„Politikusnak lenni nem rossz dolog. Ha sikeres vagy, hálásak neked, ha pedig lejáratod magad, még mindig írhatsz egy könyvet.”
(Ronald Reagan volt amerikai elnök)
Reagan elnök híresen nem kímélte riválisait, de saját magát sem csípős, gyakran hollywoodi cimborái által kiagyalt megjegyzéseitől. De még Merz eseténél maradva: mindig is szimpatizáltam az olyan politikai pályákkal, amelyekben volt hátralépés, kilépés, kiszállás, hogy aztán hosszabb szünet után jöjjön a visszatérés – a politikus ugyanis nem egy szakma, olyan értelemben mint a pék, a hidegburkoló, a tanár vagy az ügyvéd, hanem társadalmi megbízatásvállalás. S mint ilyet, érdemes néha megszakítani, hogy ne záruljon rá senkire a burok, a fent lévők steril elszigeteltsége (tisztelet a kivételeknek). E tétel természetesen néhány igazán kiemelkedő vérbeli tehetség esetében bicsaklik, bár némi távolság és pihenő nyilván nekik sem árt(ana). Lásd Winston Churchill pályáját: a bukások, visszavonulások, pihenők csak megacélozzák a komoly vezetőket.
Ha a jelen európai vagy észak-amerikai politikára tekintünk, jól látható a társadalmi probléma, amely a professzionálissá váló politikai osztály bezárulásából adódik. Teljesen természetes emberi módon zárt körök, baráti társaságok alakulnak ki, a nyílt verseny és a társadalmi mobilitás helyett kasztok foglalják el a vezető közéleti pozíciókat. Az önmagukba záruló körök pedig nem lesznek versenyképesek, kartellezni kezdenek, szolgálat helyett. Politikusnak lenni társadalmi szolgálatot jelentene, egy olyan megbízatást, amelyet az ember, eredeti szakmáját egy időre otthagyva, hosszabb-rövidebb időre vállal. Ez a fajta változtatási szándék és versenyképesség nagyon fontos volna a politika eredeti rangjának visszaszerzéséhez.
„A politika a második legősibb mesterség. És rájöttem, nagyon hasonlít is az elsőre.”
(Ronald Reagan)
A hatalmat legalább annyira kell tudni elengedni, mint amennyire akarni. Ehhez persze általában kevés az egyének józan belátása, az üdítő példák csak üdítenek, mint a friss fuvallat, de a rossz gyakorlat attól megmarad. Nyilvánvalóan a demokratikus közakarat adminisztratív beavatkozására lenne szükség: a választhatóság erősebb korlátozására, illetve fokozatosan a sorsolásos demokrácia ókori elemeinek felélesztésére.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.