A pártelnök „anyósa”

A kényelmes parlamenti többség birtoklásának egyik jele, hogy a kormányfő a kabinet bármelyik tagját, a hatáskörébe tartozó bármelyik állami nagyvállalat vezetőjét belátása szerint megtarthatja vagy menesztheti. Ezernyi oka lehet a leváltásnak; a skála a miniszteri szexaffértól az előre kitervelt korrupció legordenárébb formáiig terjed. Népszerűtlen miniszter kolonc a kormány nyakán. Hogy mennyire odalett a kormány kényelmes többsége, azt mindennél ékesebben bizonyítja, ahogy Mikuláš Dzurinda miniszterelnök Ľubomír Harach gazdasági minisztert védelmezi a kassai vasmű részvénycsomagjának eladásából származó több száz milliós veszteség keletkezésével kapcsolatban: „Illetékessége keretében döntött a miniszter úr”–, és e kormányfői mondatot akárhogy elemezhetjük, csak a megvédhetetlen védelmezésének minősíthető. Az állam veszteségének mentéséről, a részvényeladás leállításáról szóló hírek között ott vibrál a megalapozott gyanú: valami nagyon nincs rendben az állami vagyon kezelésével megbízott főhivatalnokok kiválasztásában. Ez a kormány se tudta megváltoztatni azt az elődjei által meghonosított gyakorlatot, amelynek lényege: az állami vállalatok meghatározó vezetői pozícióinak kormánypártok közötti elosztása. Időnként kiderül, majdnem ott tartunk, ahol 1994 novembere után, amikor az állami vállalatok gazdasági funkcióinak elosztása során egyikük felügyelőbizottságában a munkásszövetségnek is dukált egy hely. Ezt a helyet egészen véletlenül Ján Ľupták anyósával foglaltatták el. Mennyivel jobb, ha valakit anyósi alapon kvalifikálnak bizalmi pozícióba, mint amikor egy másik káder azért bizonyul alkalmasnak, mert azonos utcában lakik a kinevezést eldöntő pártelnökkel? Szlovákia kis ország, itt mindenki tudja, ki kivel lakik egy utcában. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezt a miniszterelnök is tudja. S vajon tudatosan vétett a gazdasági miniszter és a Transpetrol főnösége a részvénytranzakció során, akiknek irányításával a vasműrészvények forgalmazása a „drágán venni – olcsón eladni” közgazdaságtani nonszensz alapján valósult meg, vagy pedig „csak” hozzánemértéséről van szó? A politikai kultúrának jót tenne, ha kiderülne. Tény, olyan helyzetbe került a kormányfő, hogy százmilliós nagyságrendű kárt észlelve koalíciós megfontolásból nem merészeli nevükön nevezni a dolgokat. Az, hogy kompetens, nemcsak az illetékességre utal; a hozzáértésre is utalnia kellene.