A nyugati demokrácia csődje

Mindezzel kapcsolatban a választói érdektelenség nagyobb, mint a morális felháborodás – amiben Noam Chomsky amerikai filozófus és aktivista a politikai elit törekvéseinek eredményét látja. Chomsky kifejti: az olasz helyzet csak egy példája annak a nyugati tendenciának, miszerint a közvéleményt a politikai elitnek világszerte sikerült teljesen eltávolítania a közélettől, aminek következtében azt csinálnak a feje fölött, amit akarnak.

A Berlusconi-jelenség ráirányítja a figyelmet arra, hogy mi minden iránt képes közönyt mutatni a választó. Angliában vagy az Egyesült Államokban lényegében ugyanilyen közöny mutatkozik morális kérdések iránt – mondja Noam Chomsky a Znet portál számára adott interjúban. A Guardian munkatársa, Domenico Pacitti az olasz demokrácia működéséről kérdezte Chomskyt, aki szerint az olasz probléma csak hab a tortán.

A Harvard egyetem tavalyi felmérése szerint az Egyesült Államok választóinak hetvenöt százaléka érezte úgy, hogy az elnökválasztások semmilyen módon nem befolyásolják a politikát, amely tulajdonképpen a pártokat támogató gazdagok, a politikusok és a média játéka. A PR-szakemberek betanítják a jelölteket olyan gesztusokra és kulcsszavakra, amelyek a felmérések szerint szavazatokat hoznak – így írja le Chomsky a választások mai menetét bárhol a nyugati demokráciákban. – De a jelöltek nem gondolják komolyan, amit mondanak, és a választónak sem kell értenie belőle semmit, ilyen a reklámkampány.

Chomsky szerint a Nyugat a húszas években ismerte fel, hogy mivel az embereket nem lehet többé erőszakkal alávetni, finomabb módszerekre lesz szükség. ĺgy született a mai képviseleti demokrácia, amelyben ugyan minden választókorú részt vehet, de az emberek gondolkodását a politikai propagandagépezet irányítja. A cél: távol tartani a politikától a közembert, aki hivatalosan már nem zárható ki a döntésekből – mondja Chomsky.

A legfejlettebb országokban a demokratikus jogok kiszélesedésével az erőszakszervezetek helyét átvette a propagandagépezet, amely ugyanazt a célt szolgálja: a nép kordában tartását.

Chomsky állítása szerint Silvio Berlusconi működése semmi ahhoz képest, amit az amerikai külpolitika tett az olasz demokrácia eróziójáért. A második világháború után ugyanis attól féltek, hogy a baloldal megnyerheti a választásokat Olaszországban. A baloldal az ellenállási mozgalomban szerezte a presztízsét, ráadásul mögötte álltak a szakszervezetek is. Ezért az Egyesült Államok Chomsky szerint egészen a hetvenes évekig igyekezett különféle eszközökkel aláásni a baloldal tekintélyét.

1990-ben Berlusconit bűnösnek találták amiatt, mert eskü alatt tagadta, hogy köze lett volna a P2 nevű szabadkőműves páholy antikommunista szervezethez, amely az állami titkosszolgálatokkal is együttműködött. Nem lehet kizárni, hogy a P2-t az Egyesült Államok támogatta a második világháború után – állítja az interjúban a kérdező, Domenico Patti, aki mellesleg közel háromszáz cikket írt már az olasz korrupcióról. Az amerikai és angol hadsereg támogatta a Mussolini által szétvert maffia újraszervezését is, amelyet mint a baloldal és az antifasiszta ellenállás lejáratására létrehozott ügynökséget állítottak talpra. A korabeli amerikai külpolitika hasonló törekvéseire derült fény Japánban, amit egy Pulitzer-díjas tanulmány hozott napvilágra – hívja fel a figyelmet Chomsky, aki szerint mindez nagyságrendekkel károsabb a demokráciára, mint amit Berlusconi ma tesz.

A közvélemény iszonyatos nyomás alatt áll, ami nem csak Olaszországra jellemző, hanem elsősorban Nagy-Britanniára és az Egyesült Államokra, másrészt az egész világon terjedő tendencia – mondja Chomsky. A közvélemény kiszorítását a politikából a hatvanas évek lázadására adott válaszként értelmezi. Mint mondja, akkoriban a nemzetközi politikai elit megrettent attól, hogy korábban apolitikus rétegek szerveződni kezdtek. Nők, munkások, öregek, kisebbségek és általában a lakosság szélesebb körben aktivizálódott, aminek nyomán önállóan kezdett gondolkodni az oktatás, az egyház és a média.

E tendenciát többféle úton igyekezett ellensúlyozni az észak-amerikai, az európai és a japán politikai elit. Egyik máig ható törekvés az, hogy az állam szerepét minél kisebbre igyekeznek szabni az országok életében a neoliberalizmus szabta keretek között – állítja Chomsky. ĺgy a döntések jelentős része kikerül a közélet köréből. A pénzügyi hatóságok működését centralizálják. És legújabban a közellátás privatizációja készítik elő világszerte; most éppen az oktatás, az egészségügy, az ivóvízellátás privatizációjáról van napirenden.

Mindez többek között arra jó, hogy az embereket kontroll alatt tartsák – vélekedik Noam Chomsky. A stimulált fogyasztás ugyanazt a célt szolgálja, mint a politikai propaganda. Világszerte őrült fogyasztásba űzik az embereket. Az Egyesült Államokban a háztartások adóssága meghaladja az összes rendelkezésre álló pénzügyi forrás nagyságát. Tehát az emberek adósságcsapdába kerülnek, még keményebben kell dolgozniuk, miközben ömlik rájuk a fogyasztást stimuláló propaganda.

Chomsky szerint ma nem lehet cikkekkel és könyvekkel harcolni a demokrácia eróziója ellen. Szervezkedni kell – mondja –, olyan összefogásra van szükség, mint amely a közelmúltbéli nemzetközi akciókhoz vezetett.

A Népszabadságból átvéve