A nevesítetlen ügynökről

Nem szervezték be, s ha mégis, ő nem tud róla, s ha tud is, nem úgy volt az, s ha úgy volt is, helytelen a bejegyzés, s ha helytelen a bejegyzés, akkor nem is ő az, az a név ott nem az övé, tehát vele azonosíthatatlan, s ha azonosítható is, őt nem szervezték be, s ha mégis, nem tud róla...

Nem az övé a bejegyzett név és a születés bejegyzett időpontja – állítja.

Egyre több a nevén nevezett, de nevesítetlen ügynök. Köztük számos szorongattatott, sarokba szorított ember is – mert erről sem feledkezik meg az, aki korrekt módon akar számon kérni valakin valamit. Ha a saját bőrén nem tapasztalta is, történetek alapján, a totalitarizmus panoptikumát bemutató gazdag szép- és tényirodalomból tudja, milyen poklot élhetett át az ügynökké tett ember (és, persze, az áldozata).

Terri, az amerikai feleség tizenöt éve van kómában. ĺgy vagy úgy, vele együtt kómában vannak a szerettei is – azok is, akik kegyes halálba segítenék, s azok is, akik életben tartanák. Terri kómája már nem magánügy, hanem közéleti kérdés.

Tizenöt éve tart nálunk is a kóma, a nevesítetlen ügynökök kómája. Ez sem magánügy, már nem az. S mégis az, mert egyelőre inkább csak azoknak közügy, akik várják a fejleményeket. Várják, hogy mi lesz, mikor válik magánügyből lelkiismereti kérdéssé az egyén múltja. Méghozzá nemcsak a beszervezettek lelkiismereti kérdésévé, hanem azoké is, akik „tartják” őket. Akik szintén kómában vannak.

Minél kisebb a család, a közösség (gyakran használjuk ezt hasonlatként a szlovákiai magyar közbeszédben is, lásd például: „magyar család”, „közösségünk”), annál szorítóbb, sürgetőbb a kérdés. Tudathasadásos állapotra vall, ellenszenvet szül és a karriert csak ideig-óráig hosszabbítja meg, ha valaki ugyan beismeri ügynöki múltját, de további közéleti ügyködéséhez éppen azokra hivatkozva akar legitimitást szerezni, akiket tulajdonképpen megfigyelt.

Nem is biztos, hogy a lemondást várják a várakozók, hanem inkább az elmondást. Akár a szavak nélküli, de beszédes, mert gesztusban, tettben megnyilvánuló vállalást. Mert nemcsak a Nemzeti Emlékezet Hivatalában, hanem egy nemzeti kisebbség emlékezetében is vannak „bejegyzések”. A kollektív tudatban – ezért kérhet számon a fiatalabb is.

A „bejegyzésekhez” újabbak kerülhetnek.

Van, aki úgy gondolja, hogy egy helyesírási hibának, egy pontatlanságnak vagy az olvashatatlan írásnak köszönhetően megússza. Ám ha most vállalja a múltját, tisztább névvel és egyfajta erkölcsi újjászületési dátummal kerülhet az igazi árkusba: az emberek szeme elé.