A miniszter unokája

A magyar tannyelvű szlovákiai egyetem létrehozása körüli sajtóvitában már nem érnek bennünket meglepetések. Tudjuk, hogy a Komáromba tervezett univerzitás megalapításának eszméje milyen ellenérvelésre ragadtatja a rámenősebb szlovák hazafiakat és honleányokat. Öntudatosabb szittyáink argumentációja is közismert. Mindazonáltal már tényként könyvelhetjük el, hogy ha talpon marad a 2. Dzurinda-kormány, 2004 őszén a komáromi egyetemen megkezdődhet az oktatás. Úgy vélem, attól a pillanattól kezdve, hogy az állami költségvetésből az egyetem létrehozására átutalják az első milliót, már „magyar vonalon” a lelkesedőknek és a fanyalgóknak egyaránt csak arra illik összpontosítaniuk, hogy az alacsony színvonallal való rémisztgetésből minél kevesebb váljék valósággá. Viszont annak konstatálása, hogy az oktatási intézmény melletti kardoskodás a szlovákiai magyar politikai elit eddigi legkockázatosabb vállalkozása, már nem az agitáció vagy a propaganda kategóriájába tartozik. Az egyetemalapítás zsigeri magyarellenességre épülő ellenzésével nem érdemes foglalkoznunk. Az a figyelmeztetés viszont nem seperhető szőnyeg alá, hogy fennáll az egyetem provinciálissá sikeredésének a veszélye. Ezt – akár magyarul figyelmeztetnek rá, akár szlovákul – nem szabad figyelmen kívül hagyni. Megkönnyíti az intézményért nyakló nélkül lelkesedő politikusok dolgát, hogy a siker vagy a kudarc itt nem egy év alatt derül ki. A bizonyításhoz minimum egy évtizedre van szükség. Valamely egyetem sikerességének van egy kétségbevonhatatlan hitelességű bizonyítéka. Ez a bizonyíték nem szigorlati érdemjegyekre, nem az egyetemen oktatók tudományos fokozataira, publikációik számára épít, hanem egy olyan tényezőre, amelyről csak ritkán készítenek statisztikát. Évekkel ezelőtt kezembe került egy tanulmány, amely számszerű adatokkal bizonyította, hogy az USA-ban – ahol sok száz egyetem működik – az uralkodó politikai, gazdasági és kulturális elit tagjainak több mint 80 százaléka mindössze 12 egyetem valamelyikén szerzett diplomát. Ugyanakkor a tanulmány szerzője statisztikával bizonyította: alig fordul elő, hogy a gazdag családok gyermekei vidéki egyetemre iratkoznának be. Félévszázados problémánk, hogy kisebbségünk értelmiségének zöme a pedagógiai tudományok felé orientálódott. Önmagában már ez is meghatározta álmaink határait és társadalmi mobilitásunk mértékét. Pozitívuma a komáromi egyetem koncepciójának, hogy kiemelt célnak tekinti a közgazdasági képzést. Minden azon múlik, milyen színvonalú lesz ez a képzés; könyvelőket dob-e a munkaerőpiacra, vagy alkotó, a globalizált világban is érvényesülni tudó gazdasági szakembereket. Drukkolok a komáromi egyetemnek. Minőségét majd az mutatja ki legjobban, hogy a szlovákiai magyar politikai, gazdasági és kulturális elit ide irányítja-e gyermekeit, unokáit, vagy jobbnak látja valamelyik nagyhírű külföldi egyetemen csiszoltatni az elméjüket.