A mi Irakunk

Bármilyen messze essék a mi kis szlovákiai magyar világunktól Irak, a háború kihatással lesz mindannyiunk életére. Tetszik, nem tetszik.

Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, azt viszont sejtem, de főleg remélem, hogy a háború gyors lefolyású lesz. Hatása azonban akár tartósan megváltoztathatja azt a világrendet, amelyben generációk nőttek fel és élnek. Önök is, én is. A háború ugyanis azt jelenti, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei saját kezükbe veszik az ENSZ Biztonsági Tanácsának Irakkal kapcsolatos 1441-es határozatának kikényszerítését. Hosszú távon azonban ez nemcsak a háborút magát jelentheti. Sokkal inkább azt, hogy az USA gyakorlatilag kivonul majd azokból a multilaterális nemzetközi testületekből (ENSZ és a NATO) amelyek meghatározói a világ biztonságának és békéjének a második világháború befejezése óta. Ezután az USA saját, páratlan katonai erejére és néhány ad hoc szövetséges támogatására támaszkodhat a konfliktusok megoldásánál, az ENSZ nehézkes döntési mechanizmusa helyett.

Világos, hogy az így létrejövő béke és a háború utáni stabilitás rengeteg országnak bűzleni fog. Sokat fognak-fogunk még vitázni a háború nemzetközi jogi hátteréről és az USA egyoldalú lépéséről. Az egypólusú világ azonban a Szovjetunió eltűnése, de főleg az Európa Unió nehézkes mechanizmusa miatt már jó pár éve kimondatlanul ugyan, de működik. Az iraki háború azonban ezt kész ténnyé teszi. Az ezzel szembeni ellenérzésüket elsősorban azok az államok fejezik majd ki, amelyek eddig sem a demokrácia fejlettségével tűntek ki. Ráadásul számíthatnak a nyugati világ Amerika- és háborúellenes agitátoraira is. ĺgy lényegesen nehezebb lesz a hasonló, civilizált értékeket valló államokból széles koalíciókat szervezni egy-egy fegyveres fenyegetés elhárítására, vagy éppen a békefenntartásra és a háború által sújtott országok helyreállítására. Vagyis a világ a mostaninál nem lesz stabilabb. Sőt, sokkal kevésbé lesz stabil.

Úgy tűnik azonban, hogy az USA kész még ezt az árat is megfizetni. Ez nem csupán a katonai és gazdasági főlényből eredő büszkeség kérdése. Észre kellene venni, hogy a legnagyobb áldozatot és kockázatot éppen az Egyesült Államok vállalja. Elég, ha a szeptember 11-ére gondolunk. Ám a hidegháború korszakában is az USA garantálta Nyugat-Európa biztonságát, a kelet-közép-európai rendszerváltások után – jobb híján, pontosabban az arra képtelen európai országok helyett – magára vállalta a boszniai és koszovói konfliktusok rendezését is. Márpedig a Balkánon egy csepp olaj nem sok, annyi sincs.

Az egypólusú világrend immáron tény. Irakban és a Csallóközben egyaránt. Nem ártana odafigyelni rá végre.