A mérges vásárló

Biztosan nem férnek már el a régi polcokon, azért rakják át, vagy kell a hely valaminek, amiből több fajta lesz a kínálatban, és máshová nem rakható – ilyen kamuteóriákkal nyomtam el magamban a haragot, és tovább mentem a tészták felé. Azokat egy ideje nem rakják sehova. Aztán ahogy a jelenség újra és újra megismétlődött, elkezdtem kérdezősködni. Mire felvilágosítottak, hogy az áruházláncokban egyáltalán nem azért pakolgatják ide-oda a termékeket, mert azok nem férnek el, vagy mert már nincs maradásuk az adott polcrendszeren. De még csak azért sem, hogy a vásárlók agyát tupírozzák. Hanem azért, hogy kipróbálják, mi hol fogy jobban. Egy olyan polcon például, amelyet a pénztárakhoz igyekvő tömegek szinte kötelezően érintenek, nagyobb eséllyel fogy a szardellapaszta is, de ha egy távoli sarokba rakják, senki nem fogja keresni. Míg például a kenyeret rakhatják a legfélreesőbb helyre, úgy is utána mennek a vásárlók. Szóval tesztelnek bennünket, meg az árut.

A másik ok pedig, hogy a polcok között rutinosan közlekedő törzsvásárlókat elkalauzolják olyan helyekre, ahová maguktól talán nem mennének, de az elpakolt árut keresve elbarangolnak oda is. És ha már ott vannak, talán meglátnak valamit, amit megvesznek. Ha pedig ezt beszorozzuk a vásárlók számával, akkor kijön, hogy az időnkénti átrakodások egyértelműen hasznosak, ugyanis a vásárlók sétáltatásával több lesz az áruház bevétele. Talán a mérges vásárló is több lesz, de úgy sem mennek máshova, mert ha megtehetnék, már megtették volna korábban. A többi áruház egyébként is ugyan ezt csinálja, szóval ott ugyanerre számíthatnak. Hogyan viszonyuljon mindehhez a mérges vásárló? Hát vidáman.