A méret is számít

UPC, Szlovák Vasutak, Slovak Telecom, Slovnaft – olyan, Szlovákiában működő cégek, amelyeket nem csak az köt össze, hogy a hazai piac egy jelentős szegmensét uralják. Az elmúlt években mindegyiküket több tíz- vagy akár százmilliós összegre büntették az állami hivatalok, mivel állítólag visszaéltek piaci helyzetükkel: vagy az áraikat srófolták a csillagos égig, vagy a konkurenciát próbálták meg ellehetetleníteni. Az UPC kábelszolgáltató még 2001-ben számlázott az ügyfeleinek olyan magas árakat, ami a hazai hivatalnokok figyelmét sem kerülhette el: a cég által fizetett büntetés elérte a 25 millió koronát. A Szlovák Vasutak 2004-ben volt kénytelen kifizetni 30 milliót a vagonok nem előírásszerű lepecsételése miatt. A Slovak Telecom már 2004-ben kifizetett egy 25 milliós büntetést a távközlési hivatalnak, tavaly pedig a versenyhivatal követelt tőle 885 millió koronát, mivel a többi szolgáltatónak nem tette lehetővé a helyi vezetékekhez való hozzáférést. Ez utóbbi ellen a vállalat fellebbezett. A Slovnaft 2005-ben 1,3 milliárd koronás büntetést fizetett ki, mert a pénzügy rossznak ítélte árpolitikáját. Sokáig azt hittük, hogy az olajfinomító számára kiszabott büntetést senki nem múlja felül.

A rekord a napokban dőlt meg. A versenyhivatal 1,47 milliárd koronás büntetést rótt ki hét építőipari cégre – többek közt a cseh Strabagra és a szlovák Doprastavra –, amelyek a hivatal szerint előre egyeztettek a Magas-Tátra tövében építendő 26 kilométeres autópálya-szakaszra kiírt pályázatnál. Egy cseh, egy portugál és néhány szlovák cég túllépte a szakértők által megállapított 10 milliárd koronás maximális árhatárt, hogy az államot rávegyék az ár növelésére. A cégek azonban nemcsak hogy nem jártak sikerrel, de a versenyhivatal még a körmükre is koppintott. A döntés ellen természetesen fellebbeztek, az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy többnyire nem járnak sikerrel.

Tavaly az állam az ilyen jellegű büntetéseken 1,2 milliárd koronát szedett be. A cégek természetesen mindent megtesznek, hogy a lehető legkésőbb kelljen fizetniük, ezért szinte az összes lehetséges és akár lehetetlen intézménynél is fellebbeznek. Ezzel nagyjából másfél évvel sikerül késleltetniük a jogerős döntést, hogy aztán a büntetést zsebből kifizessék. A százmilliós tételek ugyanis az egyszerű halandók számára hatalmas pénzösszegnek számítanak, a nagy cégek számára azonban ez csak a nyereségük töredéke. Mindez számukra bőven megtérül, hiszen a pénzügyi hátterük tudatában azt tesznek, amit akarnak, míg a kisebb, esetleg rugalmasabb és olcsóbb szolgáltatásokat nyújtó társaságok labdába sem rúghatnak.