A médiamágus csapdái

Ha egy csapdát csapdára állító médiamágust egy gyors, és így néha elhamarkodott döntésekhez szokott autóversenyző követ, abból semmi jó nem származhat. Különösen érvényes ez arra az esetre, ha a mágus és az autóversenyző olyan gazdasági miniszterek, akik többmilliárdos beruházások sorsáról döntenek. A nagy befektetőcsalogató képében tetszelgő Pavol Rusko ugyan már nem rúghat labdába, utódjának, Jirko Malcháreknek és a kormánynak azonban olyan csapdákat állított, amelyeket presztízsveszteség nélkül csak nehezen kerülhetnek ki. A legújabb csapdát e héten próbálta meg kikerülni a kormány, amikor nemet mondott a zsolnai KIA autógyártó beszállítóinak támogatására. A kilenc cégnek még Rusko ígért összesen 663,6 millió koronás állami támogatást, cserébe az 5,2 milliárd koronás beruházásért, és az így létrehozott csaknem kétezer munkahelyért. Mindezért akár dicséretet is érdemelhetne a volt gazdasági miniszter, a bökkenő azonban ott van, hogy a cégek olyan régióban kívánnak letelepedni, ahol egyébként is alacsony a munkanélküliség. Mivel az állástalanok aránya nem haladja meg a 10 százalékot, az új beruházásösztönző szabályok szerint a cégek nem jogosultak a támogatásra, a kormány így jogosan döntött úgy, hogy egy fillért sem kapnak. Ugyanilyen jogos döntés az, hogy Malchárek ez ügyben feljelentést tett a Korrupcióellenes Hivatalnál Rusko ellen államigazgatási jogkörrel való visszaélésért. Korántsem volt azonban már ilyen szerencsés lépés az, ahogy a kormány döntését követően Malchárek „elmagyarázta”, miért nem fél attól, hogy a támogatás megvonását követően esetleg kivonulnának vagy pert indítanának az említett cégek. „A velük kötött szerződés csak arra az esetre ígér támogatást, ha erre van keret a költségvetésben. Mivel jelenleg nincs erre pénz, így nem is szegjük meg a szerződést” – állítja Malchárek, hozzátéve, hogy a cégek a beruházásnak olyan stádiumában vannak, amikor már csak nehezen léphetnek vissza. A jelek szerint ez viszont már Malchárek hibája, hiszen nem ma vette át a gazdasági tárca irányítását, vagyis a beruházókkal már korábban is közölhették volna, hogy ne számítsanak a támogatásra. Ezek ennek megfelelően dönthették volna el, hogy letelepednek vagy sem. Az egész ügy befolyással lehet a többi külföldi beruházó döntéseire is, hiszen senki sem fektet be szívesen olyan országban, ahol a gazdasági miniszter fűt-fát ígér, a játékszabályokat pedig menet közben változtatják. A Rusko által okozott károkat csak egy felelős beruházásösztönző program orvosolhatja, de számíthatunk a közeljövőben ilyesmire? Nos, a közelgő választásokat és az államosítással fenyegető Robert Fico pártjának előretörését látva ezzel kapcsolatban egyedül a Rapülők együttes egyik örökzöld dalának sora juthat az eszünkbe: „...ha valami van, de nem az igazi még, ne remélj! Lesz még rosszabb.”