A másik hadjárat

Ha valaki kételkedne az emberi hiszékenységben, vagy sarkosabban fogalmazva, az emberi hülyeségben, elég, ha egy pillantást vet a közösségi média hírfolyamára, és elolvassa a háborúról szóló „véleményeket”.

Az egyik oldalon vannak az ukrán zászlós profilok, a megtámadott szomszéddal szimpatizálók, akik a valódi események alapján adnak hangot megdöbbenésüknek, együttérzésüknek. A másik oldalon a dezinformációs hadjárat követői, az ott megjelenő híreket olvasók – rendkívül agresszív, sokszor szektás szellemben megírt, embertelen posztjaikkal. És van egy harmadik csoport, amelyik tisztában van ugyan a pusztítással, de számára fontosabb, hogy ne legyen drágább a fűtés…

A legtöbb dezinformációs poszt az orosz propaganda eredménye, szerintük nincs háború, csak különleges katonai művelet, a nyugati sajtóban látható képek, felvételek megjátszott jelenetek, hollywoodi háttérrel és színészekkel. A véresen menekülő anyukák, halottak, köztük gyermekek, szerintük mind-mind díszlet.

Józan ésszel szinte felfoghatatlan, hogy lehet elhinni ilyen propagandát. Ha egy érthetőbb példával illusztráljuk, olyan ez, mint amikor a férj hazaérkezik, és a feleségét egy másik férfival találja. Mire a feleség azzal mentegetőzik, hogy most kinek hiszel, a szemednek vagy nekem. Körülbelül ilyen szinten megy a propaganda is, és aki vevő rá, szinte csak ezt látja – a Facebookon egy véleménybuborékba zárva pedig egymást erősítik. És az elsősorban orosz állami pénzből (de nem csak abból) finanszírozott trollhadsereg folyamatosan adja az újabb és újabb magyarázatokat, mi miért van, és hogyan kell másképp látni azt, ami egyébként egyértelmű…

Szomorú, de sokan el is hiszik mindezt – elég ránézni a Facebook-bejegyzésekre, rengeteg találunk, amelyek hemzsegnek az oltásellenességtől, a vírustagadástól, az összeesküvés-elméletektől, háttérhatalmaktól, újabban pedig az orosz propagandából ismert magyarázatoktól. Tömegek hiszik el az ott terjesztett alternatív valóságot. Aztán van egy másik népes csoport, amely nem hisz teljesen a propagandának, csak elbizonytalanodott – ők már senkinek sem hisznek. És pont ez a propaganda másik célja: ha meggyőzni nem is tud, de eléri, hogy a másik fél álláspontjával se érts egyet.

Az elmúlt években odáig jutottunk, hogy sokak számára szinte az egyetlen hírforrás a közösségi média, amit ott olvasnak, azt tényként kezelik, bár éppen egy manipulációs terv áldozatai. Az algoritmusok olyan véleménybuborékba szorítják a felhasználókat, amelyből csak nehezen tudnak kilépni – már ha akarnak. A Facebook számára azonban pont ez a lényeg: minél több megtekintés, lájk, megosztás, annál nagyobb a haszon. És ezen semmilyen tragédia, világjárvány, háború nem változtat, csak a bevétel számít.

A közösségi média mindenkinek lehetőséget ad, hogy világgá kürtölje nézeteit, még ha azok elfogadhatatlanok, vállalhatatlanok is. Ha korábban valaki a most büszkén hirdetett nézeteit osztotta volna meg a kocsmában, társai azonnal helyretették volna. Ma egész rajongótábort lehet szerezni ilyesmikkel. Régen csak a család, egy szűk kör tudta, hogy hülyeségeket beszél, most már az egész világ...