A lemondások nagymestere

Először 1993-ban, Jozef Moravčík miniszterelnök rövid regnálása idején nevezte ki Michal Kováč államfő a SIS igazgatójává. Nem egészen két évre rá, Vladimír Mečiar kormányzása idején pedig maga kérte leváltását, de akkor már a verebek is azt csiripelték, hogy Mečiar legfőbb bizalmasa, a minden hájjal megkent Ivan Lexa lesz a SIS-főnök.

Amikor aztán 1998 novemberében a Dzurinda-kabinet jóvoltából ismét a SIS élére került, Mitro szinte az igazgatói asztalán találta az elődje, Ivan Lexa ténykedése idején felhalmozott jelentéseket. Névtelenséget kérő informátorunk szerint a vaskos iratkupacban bizony fel-felbukkantak információk a miniszterelnök SDK-jához legalábbis közel álló személyek gyanús gazdasági machinációiról. A közhiedelemmel ellentétben Mitróék nem figyeltették a parlamenti vagy ellenzéki pártokat, tehát az SDKÚ-ról és a HZDS-ről sem gyűjtöttek adatokat. (Egy újságírói felvetésre egyszer azt válaszolta Mitro, öngyilkossági kísérlet lenne egy ügynöktől, ha ráállna Vladimír Mečiarra.) Azonban nem csak az talál, aki keres: forrásunk megerősítette, az európai uniós támogatások körüli vizsgálódás során a SIS emberei eljutottak az SDKÚ politikusaihoz is.

Nem csoda tehát, hogy különlegesen jó kapcsolat alakult ki Mitro és Dzurinda között. „Mitro nem kötődik semmilyen párthoz, csak Mikuláš Dzurindához” – sommázta lapunknak jól értesült informátorunk. Egy másik forrásból úgy tudjuk, a titkosszolgálat igazgatója időnként „súgott” is a kormány-főnek. Ezekért az információkért és főként hallgatásáért Mitrót Dzurinda addig tartotta, amíg csak lehetséges volt, a 2002-es parlamenti választások után is kiállt mellette. Arról, hogy Mitro bizonyos információk birtokában, a markában tartja Dzurindát, már a Jane’s Intelligence Digest (JID) is cikkezett, márpedig ennek a brit lapnak meglehetősen jó információi vannak, hiszen a JID európai titkosszolgálatok belső munkacsoportjának tekinthető. Az, hogy a legfelsőbb nemzetközi politikai szinteken is hivatkoznak rá, bizonyítja, milyen súlya van a JID-nek és az általa megszellőztetett értesüléseknek.

Mitro keddi távozásának már csak egy utolsó lökést adott a Peter Tóth-ügy, föltette az i-re a pontot, vagy ha úgy tetszik, megkerült a szög, amelyikre föl lehetett akasztani a SIS-igazgató elmozdítását. A volt újságíró korábban szoros kapcsolatokat ápolt a Kereszténydemokrata Mozgalommal (KDH), egyesek állították, helyenként megrendelésre írt KDH-t dicsérő kommentárokat. Tóth édesanyja évekig a KDH aktuális elnökének irodavezetője volt. Miután azonban menesztették őt a Sme napilaptól, a Národná obrodában kötött ki, amelyben Pavol Rusko ANO-elnök érdekelt. KDH-s újságíróból egy csapásra ANO-s lett. Azt csak találgatni lehet, milyen körülmények között vált meg Peter Tóth a kereszténydemokratáktól (vagy fordítva). A lehallgatási botrányok kirobbanása elején azonban azzal gyanúsították őt, hogy névtelenül feljelentette Vladimír Palko belügyminisztert, hogy utasítást adott a lehallgatottak névsorának manipulálására. Tóth persze tagadja ezt az állítást, ám Palko viszontfeljelentést tett, a volt újságíró ellen eljárás indult, a KDH pedig Mitro fejét követelte, mert olyan személyt nevezett ki a titkosszolgálat belső elhárításának élére, aki ellen eljárás folyik. Mitro hiába érvelt, hogy március elsején nevezte ki Tóthot, az eljárás pedig csak harmadikán indult meg ellene. Tóth kinevezése egyébként logikus volt a SIS-igazgató részéről: ki akarta fogni a szelet az ANO vitorlájából, az ugyanis erősen támadta a belügyminisztert és a titkosszolgálatot is pártelnökük lehallgatása miatt. Ám egyben ez lett a veszte, mert az ANO vitorlája nem a KDH-é.

A pártpolitikailag semleges szakember, Vladimír Mitro menesztése különben is már hónapok óta a levegőben lógott. Hiába veregették meg annak idején a szlovák SIS-esek vállát a brit kollégák, amikor becserkészték az évekig Pozsonyban bujkáló moszlim terroristát, Rabah Kadrit, George Robertson NATO-főtitkár bírálata után már Dzurinda sem tehetett mást, rá kellett bólintania Mitro távozására. (jéel, mono)