A krisztusi igazság szolgálatában

Joseph Ratzinger majdnem egy negyedszázadon keresztül volt II. János Pál pápa legközelebbi munkatársa. A hittani kongregáció prefektusaként meghatározó szerepe volt elődje pontifikátusa teológiai irányvonalának kialakításában. XVI. Benedek pápaként minden bizonnyal nagy elődjének irányvonalát folytatja majd; ha lehetséges, még világosabban és következetesebben.

Világszerte elismert teológus pápát kapott a katolikus egyház. Joseph Ratzinger már 26 éves korában a dogmatika és alapvető hittan docenseként kezdte teológusi működését Freisingben. A II. Vatikáni Zsinat idején a kölni bíboros teológiai tanácsadójaként tevékenykedett. Az akkor még fiatal teológus mélyen megalapozott tudásával és jövőbe tekintő meglátásaival már abban az időben tiszteletet ébresztett kollégáiban. A teológia professzoraként évekig adott elő neves egyetemeken: Bonnban, Münsterben, Tübingenben, Regensburgban. München érsekeként kapta még VI. Pál pápától a bíborosi rangot 1977-ben.

A hittani kongregáció első embereként a briliáns teológus hamarosan a Vatikán leginkább elismert személyiségei közé került. Működésének első éveiben feltűnést keltett határozott fellépésével a marxista gyökerekhez közel álló „felszabadításteológiával” szemben. Ebben az esetben világos megkülönböztetést tett azon áramlatok között, amelyek az egyház tanításával is összeegyeztethetőek, és azok közt, amelyek több ponton is szembehelyezkednek azzal.

Joseph Ratzinger hivatalából kifolyólag a hit- és erkölcstan egyéb területein is világosan meghatározta, mi az egyház tanítása, és hol vannak a határai, ezért már kezdettől az egyház úgynevezett konzervatív szárnyához sorolták. Teológusi tevékenységével nagyban hozzájárult a Katolikus Egyház Katekizmusának elkészítéséhez.

Joseph Ratzinger megnyilatkozásaiban gyakran emlékeztetett arra, hogy a demokratikus kritériumokat nem lehet minden további nélkül alkalmazni a hittel és az egyházzal kapcsolatos kérdésekre. Személyes és tudományos hitelét még legkonokabb ellenfelei sem merték kétségbe vonni. Csodálói és kritikusai egyaránt méltatták kristálytiszta intellektusát, világos elemzőképességét és kifejezésmódját, valamint tágra nyitott teológiai horizontját.

A 2000., jubileumi évben világszerte sok vitát váltott ki az általa megszerkesztett „Dominus Jesus” megnyilatkozás, amelyben Jézus Krisztusnak, a világ egyetlen Üdvözítőjének egyedülálló szerepére és a katolikus egyház különleges feladatára világított rá. Az elmúlt évtizedekben Joseph Ratzinger nemcsak a hittani kongregáció prefektusaként, hanem neves teológusként is dolgozott és publikált. Könyvekben, tanulmányokban és interjúk során megfogalmazott, rendkívüli éleslátásról tanúskodó analízisei nem arattak minden irányzatnál osztatlan sikert, és ellenfelei „páncélkardinálisnak” bélyegezték.

Joseph Ratzinger gyakran rámutatott annak veszélyére, hogy a „szent” eltűnőfélben van a liturgiából és az egyházművészetből is. A II. Vatikáni Zsinat utáni egyházat egyik művében olyan építkezésként rajzolta meg, amelynél mindenki tanácstalanul a maga feje után dolgozik, mert elveszett a tervrajz. A sokak által szükségesnek tartott III. Vatikáni Zsinat összehívását egyáltalán nem tartotta aktuálisnak, mivel szerinte még a II. Vatikáni Zsinat határozatai sem léptek érvénybe maradéktalanul.

Legutóbbi, nagypénteken tartott elmélkedésében nem habozott rámutatni az egyház berkeiben is megtalálható visszásságokra. Az egyházat süllyedő hajóhoz hasonlította, amelyben sok szemét is összegyűlt már, mivel a klérus egyes köreiben is eluralkodott a gőg és az önzés. Nyíltsága és őszinte szavai sokak körében pozitív visszhangra találtak, a megújulás és megtisztulás képét vetítve az egyház és a világ elé.

Joseph Ratzinger pontifikátusa kezdetén a Benedek nevet választotta. Ez talán már sejteti programját is. XV. Benedek pápa az I. világháború idején minden erőfeszítést megtett a béke megteremtéséért. XVI. Benedek is a béke munkálója kíván lenni a háborúskodások és erőszak világában. A névválasztás másik inspirálója, Szent Benedek apát, Európa védőszentje, a nyugati szerzetesség megalapítója életében mindig Krisztust helyezte az első helyre. Az új pápa is Krisztust akarja az első helyre tenni, és így kívánja előmozdítani az egyház megújulását – Európában és az egész világon.

XVI. Benedek a krisztusi igazság alázatos szolgájaként tevékenykedett már eddig is. Most pápai szolgálata által ennek az igazságnak a ragyogásával akarja megvilágítani az emberiségnek a jövőbe vezető útját. Reméljük, sokaknak és sokáig világítani fog!

A szerző plébános