A korrupció vélelme

A KDH a Bielik-üggyel alaposan befűtött magának. Illetve most még alig lehet tudni, hogy ki kinek fűtött be. Kezdetben volt ugye egy csúnya korrupciós ügy, amelybe a récsei polgármester belekeveredett. Bielik egyben a KDH pozsonyi kerületi tanácsának elnöke. A sors-, illetve perdöntő bizonyítékok eltűntek a lehallgatást törvényesen végző rendőrség számítógépéből. Pontosan azoknak a napoknak a hangfelvételei tűntek el, amelyeken Bieliket lehallgatták, és tulajdonképpen tetten érték. Ekkor kezdődtek az első találgatások, annak kapcsán, hogy a belügy az Bielik pártjának a minisztériuma jelenleg. Tehát egyesek tudni vélték, hogy a felvételek eltűnése nem véletlen. Hát szó ami szó, elég gyanús a dolog. Tény, hogy a Bielik-ügy kezdett a KDH számára kellemetlenné válni, a pártot következetesen összefüggésbe hozták a korrupcióval. Ezért aztán a kereszténydemokraták vezérkara úgy döntött, hogy enyhén szólva is nyomást gyakorol a pozsonyi kerületi tanácsra, váltsa már le gyanúba keveredett elnökét. Ugyan ismerik az ártatlanság vélelmét, vagyis azt, hogy tájainkon csak az illetékes bíróság mondhatja ki x-ről vagy y-ról, hogy bűnös. És amíg ez nem történik meg, addig ártatlan. Hrušovsky elnök úr viszont jogász, nyilván tudta, miért hagyta most figyelmen kívül ezt a jogi elvet. A kerületi tanács tagjaira azzal próbált hatást gyakorolni, hogy figyelmeztetett: a KDH a belügyi és igazságügyi tárcákat irányítja, és semmi esetre sem jó, ha a pártban ilyen fontos funkcióban van egy korrupcióval gyanúsított személy. A kerületi tanács tagjait az elnök nem győzte meg, Bielik maradt. A KDH kellemetlen helyzetbe került. Vannak, akik máris pártszakadásról beszélnek, ami egy kormánypárt esetében azért nem is olyan vicces.