A kormányfő minisztere

Pavlis nemrég nyilvánosan tette fel a kérdést, hogy 2002-ben, a számára előnytelen privatizációs döntést követően, vállalkozóként joga volt-e bírósághoz fordulni. Kétség sem fér hozzá, hogy ehhez joga volt. A Nemzeti Vagyonalap beperlésével (FNM) azonban elvesztette a jogát arra, hogy az említett intézmény felügyelő tanácsi tagságára pályázzon. Az akkor hatályos jogszabályok szerint ugyanis a közhivatalt vállalók nem kerülhettek érdekellentétbe, vagyis nem kerülhetett olyan helyzetbe, amely során „lehetősége lesz a saját érdekeit előnybe helyezni a közérdekkel szemben”. A vállalkozót a Smer elnöke juttatta ilyen helyzetbe, amikor a vagyonalap felügyelőtanácsi posztjára jelölte őt, és Pavlis is felelős ezért, mivel elfogadta a jelölést, és becsületbeli nyilatkozatot tett arról, hogy semmi olyasmivel nem foglalkozik, ami ellentétben lenne a vagyonalap érdekeivel.

A vállalkozó Pavlis nem csupán olyan helyzetbe került, hogy saját érdekeit részesíthette előnyben a közérdekkel szemben, hanem ezt a lehetőséget ki is használta. Erre 2006 májusában kerített sort, amikor mint vállalkozó (és a vagyonalap felügyelőtanácsi tagja) pénzt kölcsönzött egy magáncégnek, hogy ez folytathassa a vagyonalap és az állam ellen indított perét. Most azt állítja, hogy ez nem az ő pénze volt, hanem a „jövőbeni vásárlók” megkérték arra, hogy az „ő pénzeszközeiket utalja át a bíróság számlájára”. Csakhogy arra a jogos kérdésre, hogy ki kérte fel erre, kitől és hogyan jutott hozzá a pénzhez, és miért épp neki kellett átutalnia a pénzt a bíróság számlájára, ha ezt bárki más is megtehette volna, Pavlis nem hajlandó válaszolni. Aki nem válaszol azokra a kérdésekre, amelyek megválaszolása az ő igazát támasztanák alá, az saját magát vonja kétségbe.

A „jövőbeni vásárlók”, akik 2006 májusában állítólag a saját pénzüket adták Pavlisnak, hogy egy, az államot beperlő céget alapítson, 2006. június 12-én megvették ennek a részvényeit. És el is rejtették őket egy karib-szigeteki adóparadicsomban (Curacao) bejegyzett cégbe, a Castelo Holdingsba. Az új tulajdonosok már 2006. július 20-án a Port Service Rt. egyedüli (!) részvényesei voltak. Pavlis ennek ellenére részt vett a társaság július 27-én tartott közgyűlésén. Annak ellenére, hogy semmi keresnivalója sem volt ott, hiszen a cég már egy hete mások tulajdonába került, mégis ő volt a közgyűlésről készült jegyzőkönyv hitelesítője. Ha Pavlis olyan közel állt az adóparadicsomban bejegyzett cég tulajdonosaihoz egy héttel azt követően is, hogy hivatalosan már semmi köze nem volt hozzájuk, ugyanolyan közel állhat hozzájuk most is, amikor karnyújtásnyira vannak attól, hogy 60 millió eurót gomboljanak le az államról. Egy Pavlishoz hasonló minisztert csak egy olyan kormányfő tarthat meg a posztján, mint amilyen Fico.

A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány tagja