A kormányfő három éve

Ha valakinek egypárti kormánya van, olyan kellemes többséggel, mint amilyennel a Smer rendelkezik, túl sok problémával nem kell megküzdenie. Ha nem akar rendszerszintű, a társadalmat megosztó változásokat véghezvinni, alig van valós konfliktus, amelyet kénytelen lenne felvállalni. Fico gyakran beszél arról, milyen ellenséges környezetben kell vezetnie az országot, mennyire nehéz a dolga, ám az igazság az, hogy az elmúlt huszonöt évben egyetlen miniszterelnöknek sem volt olyan könnyű dolga, mint neki. Koalíciós partnerei láthatatlanok, a Smer mögött húzódnak meg, s úgy tűnik, megtanult élni velük, sőt egészen jól tud sakkozni a háttérben mozgó oligarchákkal. A minisztercserék, személyi változások is folyamatosan nekik szóltak, nem mindig a konkrét miniszterek munkáját minősítették.

A Smer semmit nem tett az elmúlt években, ami komolyabban előremozdította volna az országot, akár gazdasági, akár szociális, akár a társadalmi igazságosság szempontjából. Azok a látszatintézkedések, melyeket bizonyos rétegek, például a nyugdíjasok és a diákok megnyerésére hoztak, teljesen értelmetlenek, és ahelyett, hogy segítenének, devianciákat alakítanak ki. Mindenki tudja, hogy az ingyen vonatozást valakinek meg kell fizetnie, egyre nagyobb mértékben kell dotálni az állami vasutakat, miközben a magánszféra szolgáltatásai már ezen a területen is kenterbe verik az államiakat. A kormányfő szeret beszélni a minimálbér emeléséről, amely Ausztriát kivéve meghaladja minden szomszédunkét. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – térségünkben mégis Szlovákiában a legmagasabb a munkanélküliség, s ezen a téren a kormány nem sokat tudott tenni. Mert a kisvállalkozóktól csak elvett, növelte a terheiket, és az elmúlt években egyetlen komoly befektetőt sem tudott becsalogatni az országba. Merthogy Szlovákiában egyre nehezebb vállalkozni.

Fico egyetlen dologban számolta el magát nagyon csúnyán, az pedig az elnökválasztás volt. Sem ő, sem tanácsadói nem érzékelték, hogy az emberek nem akarnak pártelnök-államfőt. Így eshetett meg az a szégyen, hogy egy, a politikában újonc jelölttel szemben nagy különbséggel elbukta az államfőválasztást. Ám becsületére legyen mondva, minden jóslással ellentétben gyorsan fel tudott állni a vereség után, rendet tett maga körül, és nagyjából ott folytatja, ahol abbahagyta.

Ha a következő hónapokat nézzük, a kormányfő leginkább további értelmetlen osztogatásokat ígér, bizonyos második szociális csomagot. Hogy ez pontosan mit jelent, nem tudni, de a környéken nyertek már populista osztogatással, avagy rezsicsökkentéssel választást, így sejthetjük, mire gondol Fico. A Váhostav ügye kapcsán is érzi, hogy az már a Smernek is kellemetlen, így 11 hónappal a választási ciklus vége előtt az igazságszolgáltatás és az egészségügy reformját, a korrupcióellenes harc megerősítését is beígérte, de mindenki tudja, hogy ezt egy percig sem gondolja komolyan a kormány, hiszen akkor nem az utolsó pillanatban jutna az eszükbe. Ami pedig a választások utáni időszakot illeti, elővette megszokott mantráját: 2016-tól a Smer szívesen kormányozna egy megbízható, tradicionális partnerrel. Hogy kire gondol, mindenki tudja, de ez a sztori csak a választások után fog eldőlni. És a miniszterelnök osztogatási vágyát elnézve az is lehet, hogy leginkább továbbra is egyedül szeretne kormányozni. Hiszen az emberek azt szeretik, aki ad. Legalábbis még egy ideig.