A kormány az uniós távlatot csillogtatja

Lassan kezdenek helyre rázódni a dolgok, legalábbis ami a tervezést illeti. Négy évvel ezelőtt még a minisztériumok számára elképzelhetetlen volt, hogy a saját koncepcióik kidolgozását egy központi keretbe illesszék, a héten viszont két termelői ágazat is az együttműködési készség jelét mutatta. A keretet ezúttal az építésügyi és régiófejlesztési minisztérium által koordinált és az Európai Unióra készülő Nemzeti Fejlesztési Terv jelenti. Egy hasonló már három éve is készült, akkor viszont az ágazati fejlesztési tervek című részben fércművek sorozatát olvashattuk.

A legnagyobbat a földművelésügyi minisztérium produkálta, amely egyszerűen a témáiban felettébb szűkre szabott SAPARD-tervet tüntette fel fejlesztési terveként, olyan termékcsoportokat hagyva ki így a szórásból, mint a búza, a kukorica, a sertés vagy a szarvasmarha. Ezúttal azonban tőlük is alaposabb munkát várhatunk, ezekben a napokban alakul meg egy szakértői csoport, amelynek vezetése alatt remélhetőleg egy igazi középtávú mezőgazdasági fejlesztési terv születik meg. A gazdasági minisztérium pedig már le is tett egy ilyent az asztalra, ez iparfejlesztés címén 2004-ig öt prioritást fogalmaz meg. Az ipari szerkezetváltás szükségessége minden politikusnál az alapvető fráziskészlet része, kár, hogy szinte semmit sem tesznek ennek előmozdítására. Az új témák között szerepel a támogatási programok hatékonyságának növelése.

Eddig egyetlen hivatalos ember sem kételkedett ebben, legfeljebb azok panaszkodtak, akik valóban megpróbálták igénybe venni a propagált támogatási formákat. Ami pedig az EU szerkezetváltó alapjaira való intézményi felkészülést illeti, a koncepciógyártóknak csak annyit üzenhetünk: Uraim! Már akkor is késésben lettek volna, ha erre a hatalomra jutásuk után azonnal ráhajtanak, így legfeljebb kínosabbá teszik a távozásukat.

Uniós csatlakozás előtti anyagot tett közzé a pénzügyminisztérium is, ebben 2005-re (vagyis a remények szerint már uniós tagként) Szlovákia számára 5 százalékos gazdasági növekedést prognosztizál.

Ez komoly gazdaságélénkülést jelentene. A pénzügyminisztérium mindenesetre 2005-re olyan, eddig csak csalódást okozó reformokat helyezett kilátásba, mint az ipari szerkezetváltás, az egészségügyi vagy a nyugdíjreform. Ezeket a politikusok (a „mieink” is) sikeresen ellazsálták, és ha valóban egyszerre zúdul majd a nyakunkba, akkor erre erős lélekkel kell készülnünk.

A hazai gazdaságra leginkább a szabadságolás jellemző. Az államfő nem írta alá a kereskedelmi láncok rendszabályozásáról szóló törvényt. Úgy tűnik viszont, hogy a két fél képes egy kölcsönösen elfogadható kompromisszum kidolgozására, a közzétett érvek és javaslatok logikusnak tűnnek. Kár, hogy erre egészen az államfő beavatkozásáig kellett várni, nem a több száz hivatalnokkal dolgozó gazdasági minisztériumban vagy a jól fizetett asszisztensekkel megtűzdelt parlamenti képviselők szintjén rendezték a vitát. Változik a külföldi beruházók támogatásának rendszere is. Az EU szokásoknak megfelelően a kedvezmények mértéke az adott régió fejlettségtől függ majd. Ez főleg Pozsonyt érinti, így kíváncsian várjuk, vajon a Volkswagen elviszi-e Dévényújfaluból a tervezett új gyárát.

Végezetül egy újabb búcsúkör kormányszintről. A testület elfogadta a vállalkozási környezet elemzésével foglalkozó anyagot. Ebben egyebek mellett megígérték, hogy a jövőben a vállalkozási környezetre hatással lévő állami intézmények munkáját rendszeresen elemzik és ez alapján különféle intézkedéseket foganatosítanak, beleértve az esetleges megszüntetésüket. Kár, hogy ezzel úgy vannak, mint mi, amikor csak az üdülőbe érkezve jut eszünkbe, mi mindent vihettünk volna magunkkal. Persze a jó ötletet azért nem felejtjük el, az új kormánynak majd felemlegetjük, hogy foglalkozhatna a kérdéssel.