A kórház kapujában

Most találgathatjuk, hogy programjában a Dzurinda-kormány miért nem húzta meg azt a határt, amelyet egyensúlyjavító törekvéseit követve egyetlen miniszter se léphet át. E határ megvonása nemcsak a lakosság legszegényebb harmadának a közérzetét javította volna, hanem a hatalomra jutott koalíció biztonságérzetét is.

Közismert, milyen keskeny mezsgyén mozgott ez a kormány a költségvetés kidolgozásakor. Talán ez is az oka annak, hogy érzékenyebb orrok számára kisebb-nagyobb mértékben populizmustól bűzlik minden olyan megnyilvánulás, amely a bérek alacsony voltát, vagy a szociális kiadások lefaragását bírálja. Viszont van a (nevezzük nevén az óriáscsecsemőt) szegénység mindennapi életének egy területe, amelyről szólva teljes hangerővel ki kell nyilvánítani, hogy ezen egy lépésnyi hátráltatást se szabadna szó nélkül hagyni. Amióta nyilvánosságra kerültek a rendelőintézetekben, illetve kórházakban fizetendő tételekről szóló adatok, egyre inkább megbizonyosodom arról, hogy a Dzurinda-kormányban nem működik a létfenntartási ösztön.

Azt meg lehet szokni, hogy valaki holnaptól kezdve két kifli helyett csak másfelet engedhet meg magának reggelire. Elviselhető, hogy házában a nyugdíjas csak a konyhai fűtőtestet hagyja bekapcsolva. Viszont elviselhetetlen, ha anyagiak miatt bárki megfontolás tárgyává kénytelen tenni, betegsége kezeltetésére befeküdjön-e kórházba. Szociálpolitikusaink a sajtóval addig masszíroztatták közvéleményünket a gyógyszerpazarló képzelt betegekről szóló történetekkel, addig sugalltak sztorikat a táppénzcsaló kelet-szlovákiai melósról, hogy a miniszter kidolgoztatta a tervezetet, amelynek értelmében megszűnne a kórházi ápolás ingyenessége. Én még láttam embert úgy meghalni (1940 táján), hogy a komáromi kórház kapujából falunkba visszadöcögött vele a szekér. Nem merték otthagyni, amikor kiderült, mennyit kellene fizetni.

Szociális demagógiának is minősíthető, ha valaki túl hangosan tiltakozik a felsőfokú képzés ingyenességének megszüntetése ellen, vagy ha valaki tiltakozik, mert minden vonatkozásban a munkavállaló rovására alakították át a munkatörvénykönyvet. Fogcsikorgatva, de napirendre lehet térni afölött, hogy miközben a nyomorgók szociális segélyét is megrövidítik, az államnak milliókkal tartozó adócsalókat futni hagyják. Az viszont már az elviselhetetlen dolgok közé tartozik, hogy ebben az országban bárki attól függően merjen befeküdni a kórházba, hogy a naponkénti ott-tartózkodásra lesz-e 50 koronája.

A modernkori történelem nagy sorsfordulóira az volt jellemző, hogy irányzatokat, forradalmakat legyőzhettek, de – ha az új garnitúra adott magára – a valóban értékes vívmányokat nem számolta fel. Az orvosi ellátás ingyenessége olyan érték, amelyhez csak egészen gátlástalan politikusok mernek hozzányúlni.