A könyvek által a világ

Tízkoronás darabáron könyvet vásárolni mindig különleges öröm, főleg akkor, ha a vásárló nem ismeri a kiárusítási akció szociális hátterét. A kassai főutcán kedden reggeltől estig hatalmas ládákban lehetett kotorászni, és olyasmiket lehetett kibányászni, mint Ottlik Hajnali háztetői vagy Hubay Miklós naplója. A kínálat nagy része ugyan krimikből, ponyvákból és szovjet írók borzalmas regényeiből állt, azért aki keresett, talált. Böngészés közben, sajnos, szóba elegyedtem az eladókkal, és megtudtam, a kötetek a Déli városrész könyvtárából származnak, amelynek magyar részlegét most számolják fel. Összesen négy magyar olvasójuk maradt ugyanis, és miattuk tényleg nem érdemes foglalni a polcokat. Drasztikusan hangzik, de az olvasók szó szerint kihaltak. „Tudja, aranyoskám, főleg idősebbek jártak hozzánk, aztán sorra elmaradoztak, a fiatalok pedig már nem olvasnak magyarul, sőt egyáltalán nem olvasnak” – mondja az árusító hölgy, hozzátéve, a magyar könyvtárlátogatók mintapéldányok voltak, mindent időben visszahoztak, és nem tették tönkre a könyveket. Csak hát kihaltak. Alaposabban megvizsgálom a ládák tartalmát, ha már történelmi ládákról van szó, amelyek az imént váltak egy letűnt kor jelképeivé. A legújabb kötet 1982-es kiadású, többségben a hatvanas-hetvenes években megjelent példányokról van szó, azaz a rendszerváltás óta egyetlen új kötetet sem vásárolt a könyvtár. Tudom, máshol is így van ez, ám így könnyen előfordulhat, hogy a törzsgárda az elmúlt húsz évben szó szerint kiolvasta az egész állományt, ezért maradoztak el. Azaz talán mégis élnek még, csak otthon ülnek a tévé előtt, mert az olvasás hovatovább egyre inkább luxusnak számít mifelénk. Minden korosztály számára.