A konfekció áldozatai

Nem érdemes kilógni a sorból. Az embernek csak gondjai vannak belőle. Legalábbis akkor, ha kilóg a „normál” konfekcióméretből. Amíg a „normál” méretű emberek csak gondolnak egyet, és ha cipőre, ruhára van szükségük, egyszerűen nekivágnak shoppingolni, addig a sorból kilógók számára ez külön tortúra. És a sikerélmény soha nem garantált.

Itt vannak például a női cipők. Tudom, hogy nagy lábon élni kellemesebb, mint kicsin, de miért gondolják a cipőgyártók, hogy a női cipők csakis harminchatos méretnél kezdődnek, és akinek ennél kisebb lába van, az csak kiskorú lehet? Jó pár nőt ismerek, aki hasonló cipőben jár. Persze, felfoghatjuk optimistán is a dolgokat: vásároljunk gyereklábbelit, és akkor egy rakat pénzt meg is takarítunk. Ez igaz, de valljuk be, egy bizonyos kor után már nem igazán áll jól az ember lányának a lábán a gyerekcipő. Vagy legalábbis nem felel meg minden alkalomra. Nem azt várom el persze, hogy minden cipőbolt tömve legyen a méreten aluliaknak szánt lábbelivel, de talán jó lenne, ha tudnák az illetékesek, hogy ilyesmire is igény van, és nem lenne haszontalan, ha lenne legalább egy szaküzlet az országban – mondjuk, a fővárosban –, ahol a „méreten aluliak” is választhatnának a lábukra illő cipőt.

Mint ahogy megtehetik Ausztriában vagy Olaszországban. Ez utóbbi nem hiába csizma alakú, mert ott aztán igazán tudják, mennyire fontos a megfelelő lábbeli: olyan speciális üzleteik is vannak, ahol azok a nők is találnak maguknak cipőt, akiknek nem egyforma méretű a lábuk!

Aki pedig azt hinné, hogy csak a nőknek vannak ilyen gondjaik, annak elárulom: bizony, bizony, vannak olyan férfiak, akiknek a legkisebb méretű férficipő is nagy! Persze lehet, hogy ők bátrabban nyúlhatnak a gyerekméret után, hiszen általában nincs szükségük magas sarkú cipőre.

És még tovább sorolom: nem csupán a női cipőméretben a legkisebb a 36-os, hanem a férfiingek is ennél a számnál kezdődnek. Aki olyan karcsú, hogy még ez a méret is nagy neki – márpedig ilyen is van, tanúsíthatom, mert személyesen ismerek ebbe „a konfekció áldozata” kategóriába tartozó férfiút –, annak két lehetősége van: ha sok pénze van, varrat magának sok-sok inget, vagy pedig marad a sportos „style”, azaz a pólók, pulóverek. Vagy ha nagyon jó a humorérzéke, akkor magára veszi a legkisebb „férfiinget”, amely szintén sportos – szinte úszhat benne.

Reménykedjünk, hogy egyszer eljön a nap, amikor a ruha- és a cipőipar vezetői megvilágosodnak, és rájönnek: a konfekcióméret alatt is élnek emberek.