A kenyér és a kő

Einsteintől származik a mondás, hogy a problémáinkat nem oldhatjuk meg a gondolkodásnak azon a szintjén, amelyen akkor voltunk, amikor kialakítottuk őket. Persze vannak, akik ahelyett, hogy elgondolkodnának ezen a mondaton, kapásból vitatkozni kezdenének, hogy az meg miféle hülyeség, hogy én alakítottam ki a problémámat?! Mások hozták rám a bajt! De akárhogy is van, a lényegen, hogy a problémánk nem hagy nyugodni bennünket, nem változtat. Ekkor dönthetünk: szenvedni fogunk vagy megoldást keresünk. S ha az utóbbira törekszünk, általában bizony változtatni kell a gondolkodásunkon. Ez nehéz, de lehetséges. Sok eset bizonyítja, melyek egyik közös nevezője a megbocsátás. Ha megdobnak kővel, visszadobom kenyérrel, ez az elvem, mondta egy ismerősöm, aki nagyon meg tudott változni, és nagyot lépett előre a személyes problémái megoldásában. S ebből a képességből magasabb szintű közösségi haszon is származhat. Egy huszonöt évvel ezelőtt megjelent könyvben két amerikai jövőkutató arról írt, hogy a jövő (tehát mai olvasatban a jelen) egyik fontos jelensége, úgynevezett megatrendje a női aktivizmus lesz. Ezalatt azt értették, hogy a nők egyre inkább tudatosítani fogják, hogy az őket ért csapásokból nem a sértődöttség, a befelé fordulás, a bosszú, a fájdalomba való beletemetkezés jelenti a kiutat, hanem a tettek. Példaként Oprah Winfrey amerikai médiaszemélyiséget említették, akit gyermekként szexuálisan bántalmaztak, s bár hosszú ideig magában hordozta ezt, végül képes volt cselekedni és kilobbizott egy gyermekvédelmi törvényt. De voltak mások, ismeretlen nők is. Egy anya, aki úgy vesztette el a fiát, hogy egy másik kamasz lelőtte, létrehozta a Meggyilkolt gyermekek anyáinak társulását, amelynek ma már több ezer tagja van, és a veszélyeztetett fiatalkorúak körében fejt ki nevelői, jogi és egyéb segítő tevékenységet. Vagy amikor egy részeg sofőr elütött egy kislányt, az anyja és a rokonai létrehozták az Anyák a részeg sofőrök ellen elnevezésű társulást. Ez egyebek mellett elérte, hogy csökkent az amerikai közvélemény toleranciája az ittas sofőrökkel szemben, és 1999-ben az összes amerikai államban elfogadták a zéró toleranciáról szóló törvényt. További közösségi kezdeményezések abból születtek, hogy valakinek rákja volt, drogozott a gyereke, verte vagy éppen elhagyta a férje. A fájdalom, a gyengeség, az elhagyatottság, a megalázottság poklából kiemelkedett nők (s bizonyára férfiak is, de ez a könyv a nőkről szólt) képesek voltak az átélt borzalmakat mások segítésére fordítani, és ami szintén fontos, mindannyian felemelkedtek, önbizalmat nyertek általa. Nálunk is vannak ám ilyenek.