<p>A héten részt vettem egy Európa jövőjéről szóló konferencián, az egyik előadó a nagy tudású cseh szociológus, Jan Keller volt. Az általam ismert és olvasott szociológusok közül ő a legéleslátóbb és leggerincesebb. Sose beszél mellé. Előadását is azzal kezdte, hogy az előtte felszólalókkal ellentétben (azok politikusok voltak) ő nem igazán optimista. Majd így folytatta.</p>
A kegyetlen valóság
Az állam tönkretételének vagyunk a tanúi. Ez a folyamat háromféleképpen történhet. Külső katonai erővel, mint a Közel-Keleten, ahol csődöt mondott a nem demokratikus rezsimek megváltoztatására tett erőszakos kísérlet. Belső erővel, amikor az államot egy szűk réteg, a korlátlan hatalmú oligarchák teszik tönkre. Harmadszor pedig az államok európaizálódásával, ami azt jelenti, hogy miközben a nemzeti határok fel lettek bomlasztva, földrészünknek nincsenek működő külső határai. S jelenleg ez a nyitott határú Európa kétségbeesetten engedi be és igyekszik integrálni azokat, akiknek az államait az említett külső katonai erő tette tönkre. Az integráció költségei, valamint a belső biztonság tényleges terrorveszély miatti megerősítésére fordított költségek a közpénzekből, vagyis az adókból vonják el a saját rászoruló rétegeink szinten tartásához szükséges forrásokat, ami növeli a szociális feszültséget, s az e téren bekövetkező megszorító intézkedéseket is az adófizetők fogják megérezni.
A migránsok befogadását illetően Európa túllépte saját lehetőségeit. Már a gazdag és erős szociális állammal rendelkező Svédország, ahol 10 millió lakosra 200 ezer menekült jut, is jelezte, hogy a „fejére nőtt” a dolog, és kezdi a szigorítást. Ha a mostani szinten marad a migráció, akkor Európa öt éven belül megtelik. Ha még többen érkeznek, akkor ez a telítettség még hamarabb bekövetkezik. Ez pedig olyan problémákat hoz majd magával, amelyeket nem tudunk megoldani, mert eddig sem sikerült, ilyen például az integráció. Nem beszélve a szociális ellátó rendszer csődjéről. Felerősödik a terrorizmus, a társadalom radikalizálódik és bomlásnak indul. Borzalmas trendeknek nézünk elébe. Azokra a politikai pártokra, amelyek mindezt elhallgatják az emberek elől, soha többet nem fog szavazni senki.
Optimizmusra csak akkor van ok, ha tévedek, fejezte be Keller. Majd hozzátette, sajnálja, hogy ez a valóság, de nem tehet róla, s nagyon örülne, ha nem lenne igaza.
Azt hiszem, ennek mindenki örülne. Csak az a baj, hogy ő nem nagyon szokott tévedni.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.