A kassai polgár III.

Megint jön, kopogtat, aztán a kezembe nyomja legújabb alkotását, egy „tömeges” feljelentést, melyet már iktattak is a kerületi ügyészségen. Dzurinda kormányfő, Hanzel főügyész, Migaš házelnök és 149 honatya reszkethet mától, állítja emberünk, akit bemutatni már-már szópocséklás. Járay Sándor a bulvárrovatok sztárja, az önmenedzselés mintapéldánya, a performansz megújítója és a reáltudományok generalisszimusza. Ez utóbbi címet ő adományozta saját magának, nekem nincs ekkora fantáziám. Ráment egy egész délelőttöm, hogy felfogjam, miért népbutító idiotizmus az anyagmozgás képlete, miért tévedett Newton és Einstein. A dolog le van vezetve szépen, és eddig senki sem vette a fáradságot, hogy tudományosan megcáfolja. Inkább jogi és elmeorvosi eszközökkel harcolnak „az ország legokosabb embere” ellen, aki most az információs törvényt vette górcső alá. Az alkotmány 26. cikkelyében az áll, hogy a polgárnak joga van az információkra. Járay szerint a mondatból hiányzik a „valós” jelző, így mindenki teljes joggal hazudhat nekünk összevissza információszolgáltatás címén. Emberünk szerint itt gyökerezik a becsődölt pénzügyi szolgáltatók problémája is. A valós szó nekem is tetszik, de vajon létezik-e abszolút igazság, kérdem bátortalanul, vigyázva, hogy arckifejezésem kellően komoly maradjon. Hát persze, mondja ő, minden a fizikából vezethető le, a Járay-féle képlet kiadja az egyedüli helyes lehetőséget. Az említett feljelentés hangneme egyébként oly alpári, hogy az maga a becsületsértés, és tudni kell, hogy Járay nagyon szeretne alperesként bíróság elé kerülni, sőt börtönbe jutni igazáért. Ám ez az elmeorvos szerint lehetetlen. Érdekes módon az első vizsgálat átlagon felüli intelligenciát állapított meg hősünknél, a második, ügyészi kérésre született diagnózis szerint viszont paranoia inertisben szenved. Lehet, hogy az urak egyszerűen nem akarnak problémát és sajtóhűhót?