A kampány is csendes volt

Mától kampánycsend. Azaz már csak arra lehet ösztönözni a polgárokat, hogy szabadon döntsék el: szombaton az urnákhoz járulnak-e, azt azonban már nem lehet sugallni, kire voksoljanak, illetve kire ne adják semmiképpen szavazatukat. Szerintem az emberek többsége már régen tudja, ki szimpatikus számára. Akár van kampány, akár nincs az utolsó két napon, az elnöki székbe vágyó személyekről az utolsó pillanatban nem változik a véleményünk, hacsak nem jutunk valamilyen rendkívül komoly értesüléshez, de ennek kicsi a valószínűsége. Közvetlenül a voksolás előtt sokan inkább azon töprengenek, van-e értelme elmenni, szavazatának mekkora a súlya...

Ha pedig elmegyek, lelkiismeretem szerint, a számomra leginkább rokonszenves személyt válasszam-e, vagy megint inkább osszak-szorozzak, taktikázzak, és a kisebbik rosszat válasszam? Ezt a dilemmát sem a kampány, sem a csend nem befolyásolja. Ezért egyiknek sincs értelme. Az elmúlt két hétben az egyes jelöltek nem nyújtottak kimagasló teljesítményt, nem brillíroztak, egyikükről sem változott meg a véleményünk, senkiről nem derült ki, hogy szeretője, titkos szenvedélye van, vagy húszévesen halálra gázolt valakit. Mindenki hozta a formáját. Legfeljebb azt tudtuk meg, hogy mindenkinek van kedvenc itala, és akárki lesz is az új államfő, vendégeit biztosan megkínálja valamivel. Ha mással nem, hát egy csésze teával. Akinek volt pénze, elköltötte, akinek nem volt, az szerényen kampányolt. Aki tisztséget tölt be, az minden lehetőséget megragadott, hogy a kamerák előtt szerepelhessen, akinek ez nem adatott meg, az úgy próbálta felhívni magára a figyelmet, hogy a másikat a jobb esélyekért kritizálta. A sajtóban sem voltak botrányok, sziporkázó viták, televíziós szócsaták. (Talán a tegnap estit leszámítva, de ez is az utolsó pillanatban zajlott.) Unalom, és a szavazás előtti 48 óra is az lenne. A sajtó túl óvatosan, olykor semmitmondóan fogalmaz, vagy egyszerűen megkerüli a témát, miközben otthon mindenki erről beszél. Vagy mégsem? Aki idáig nem figyelte a dolgokat, az az utolsó két napban sem lenne igazán befolyásolható... A moratórium kövület, mely csak beadványokat, viszontbeaványokat, felesleges vitákat eredményez a vélt törvénysértésekről.

A nagy unalomban azonban számomra volt egy pozitívum is: legalább erőszakos, ocsmány ellenkampány nem folyt, és ezúttal a magyar kártyát sem húzta elő senki. Talán mert sokan a magyarok szavazataira is számítanak, hiszen már megszokhatták: a szlovákiai magyarok fegyelmezett választópolgárok. Ne okozzunk csalódást!