A jövő kulcsa a kisbaba

A szlovákiai magyar ifjúság alatt a 15–29 éves, magukat magyar nemzetiségűnek valló fiatalokat értjük. A 2011-es népszámlás szerint 85 231 fiatalról van szó, ami a szlovákiai magyarok 18,5 százaléka. 2001-ben a 15–29 éves magyarok 115 226-an voltak és a magyar lakosság 25 százalékát alkották. A magyarok száma 2001 és 2011 között 62 061 fővel csökkent, a 15–29 évesek száma ugyanakkor 29 995 fővel. A lélekszámcsökkenés csaknem felét tehát épp az ifjúság fogyatkozása adta. Más szempontból nézve: míg a magyar lakosság fogyása a két népszámlálás között 12 százalékos volt, a 15–29 éves korcsoporté 26 százalékos, vagyis az ifjúság fogyása nagyobb mértékű, mint a magyar összlakosság fogyása. A magyarok fogyásának egyik okozója az országosnál 15–20 százalékkal alacsonyabb termékenység. Leegyszerűsítve: kevesebb magyarnak elkönyvelt kisbaba születik, mint szlovák, annak ellenére, hogy a posztadoleszcencia, a későbbre halasztott „társadalmi beérés”, amelynek részét képezi a gyerekvállalás elodázása is, ugyanúgy jellemző a szlovák, mint a magyar fiatalokra. A gyermekvállalás késleltetését, illetve hárítását – most a magyar ifjúság csupán egyharmada tartja fontosnak, hogy legyen gyermeke – szokás különböző gazdasági tényezőkkel magyarázni. Nincs munka, nincs elég pénz, nincs hol lakni. Ez sok esetben igaz. Csakhogy visszaemlékezve az ifjúkoromra, ezek az érvek akkor is léteztek, s leszámítva azt, hogy volt munka, a többi sok esetben akkor is igaz volt. Kérdés tehát, hogy egyáltalán volt-e valaha, van-e és lesz-e olyan időszak, amely minden szempontból ideális a gyermekvállalásra. Főleg, hogy tudjuk, azok közül, akiknek relatíve nincsenek anyagai gondjaik, sokan épp azért halogatják a kisbabát, mert még élvezni akarják az életet. Sok mindent rá lehet fogni a gazdasági tényezőkre, de azt gondolom, hogy itt (és másutt is) elsősorban értékrendbeli elcsúszásról van szó. Értékrendkutatásainkból tudjuk, hogy a konzervatívnak nevezett általános értékrendet (legfontosabb elemei a család, megértés, munka, vallás, nemzet, közösség) egyre inkább háttérbe szorítja a fogyasztói értékrend és annak különböző változatai. Az egyéni sikerorientáltság, munkamánia, pénz, teljesítmény, minden lehetséges anyagi javak birtoklásának vágya és a köréjük csoportosuló egyéb értékek önmagukban nem nevezhetők egyértelműen károsnak, de ha eluralkodnak az emberen, végső soron család- és gyermekellenes, s ezen keresztül közösségellenes hatásuk van. Családközpontú értékrend nélkül nehezen leszünk többen. A gazdasági és kulturális következményekről nem is beszélve.