A hűtlen pénz útjai

A tőkemozgás legutóbbi húsz évét elemezve kiderül, hogy az ún. közvetlen külföldi beruházások (FDI) folyamatosan csökkennek. Kivételt két régió képez: Kína és Közép-Kelet-Európa. A beruházások nagymértékű növekedése a posztszocialista országokban érthető, ugyanis a tőke kedvező vételárak és sokszor kedvező adószabályok közé érkezik. Akármennyire fájdalmas, de a régió egyik komoly előnye az olcsó, mégis szakképzett vagy könnyen betanítható munkaerő. És amit nem szabad elfelejteni: a hiánygazdálkodás évei után a beérkező termékeket és a tőkét egy telítetlen piac várta.

A tőke beáramlása a régió országaiban kifejezetten pozitív értékelést kapott. Amit a gazdasági szerkezetváltásban a döntéshozók nem voltak képesek elérni, azt a magántőke aránylag rövid idő alatt megcselekedte. Egyrészt megváltozott a vállalatok belső szerkezete és a csőd szélén álló óriások egyike-másika komoly nyereséget termelő, sikeres cég lett, másrészt megváltozott a versenyképesség és a kelet-európai vállalatok a külföldi beruházónak köszönhetően új piacokhoz jutottak. A vállalati kultúra terén bekövetkezett változásokat még korai lenne felmérni, de bizonyára nem elhanyagolandó ez a kérdés sem. „Magyarország a gazdaság terén – de facto – jóval korábban lett az EU tagja, mint jogilag a jövő évi belépéssel,” mondta el a Magyar Atlanti Tanács budapesti konferenciáján Vértes András, a GKI Gazdaságkutató RT elnöke. Szerinte a külföldi tőke hatékonyabban készítette fel az országot az EU tagságra, mint a segélyek. Emellett nem elhanyagolható a technológiai transzfer és a piacbővülés, ami együttesen egy tényleges integrációt jelent.

Az év elején viszont éppen Magyarország volt az, amely szembesülni kényszerült a tőkekiáramlással. Igaz ugyan, hogy ennek mértéke nem tragikus, olyan vállalatok esetében viszont, mint a székesfehérvári Philips, egy-egy régió számára kedvezőtlen helyzet alakult. A beruházás olyan helyre ment, ahol olcsóbban termelhet nyereséget – tehát éppen úgy viselkedett, mint amikor Németországból Magyarországra került.

Szlovákia jelenleg a külföldi tőke nagy várományosa. 1995-höz viszonyítva tavalyra a tőkebeáramlás meghétszereződött, s persze ebben az adatban még nincs benne a Peugeot-Citroen zöldmezős beruházása.

Magyarország feltehetően idén szembesül történelme során először azzal, hogy az országba beáramló tőke mértéke (kb. 650 millió dollár) kisebb lesz, mint a kiáramlóé (kb. 1,3 milliárd). Lednitzky Péter az ITDH Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. Vezérigazgatója szerint nem mindegy, milyen tőke hagyja el az országot. Szerencsére nem a Magyarországra bejövő és innét olcsóbb helyekre menekülő tőke kiáramlása a jellemző. Benne van az OTP és a MOL szlovákiai beruházása is, tehát a Magyarországon megtermelt nyereség külföldi befektetése is – állítja Lednitzky. Ha az irány év végéig nem változik, Magyarország először lesz nettó tőkeexportőr.

Egy személyes beszélgetés alkalmával ugyanez a szakember mondta el: nem biztos, hogy a magyar gazdaság elég erős arra, hogy tőkeexportőr legyen.

Mindenesetre a szlovák gazdaságnak ma égető szüksége van külföldi tőkére. De legalább ennyire szüksége van arra is, hogy a leendő kiáramlásra felkészüljön. Magyarán, tudomásul kell vennie, amit Magyarország már megtapasztalt: az önellátás felől a kooperáció irányába kell haladnia és az önellátás szimbolikus iparágairól mint szimbólumokról kell lemondania. Ez elsősorban a mezőgazdaság és az energetika struktúraváltását jelenti.