A hozzá méltó búcsú

Pont egy rendőrgyilkosság után három nappal derült ki az amnesztia, amikor a társadalom éppen represszióért kiált, nem pedig enyhítésért. A kérdésnek jogfilozófiai és kommunikációs vetülete egyaránt van. Azóta, hogy az ókori ember lemondott a szemet szemért, fogat fogért ószövetségi törvénykezési elvről, különböző formákban, különböző intenzitással, de többé-kevésbé folyamatos vita folyik a büntetés arányosságáról. A szemet szemért, fogat fogért egyértelmű helyzetet teremtett. De arányos-e mondjuk Hammurapi törvénykönyvének az a rendelkezése, hogy aki szabad ember gyermekét ellopja, ölessék meg? Nem lett volna elég leültetni pár évre?

Szent István királyunk törvénykönyve a feleséggyilkosságot ispánok esetében 50 tinóra taksálja, de az egyszerű emberek körében már öt tinóval is megúszható. Természetesen e példákat adott történelmi kontextusukban kell szemlélni, most csak az arányosságra fókuszálunk. Ugyanígy feltehető a kérdés, hogy ha részegen úgy térden rúgunk egy rendőrt, hogy eltörik a lába és négy hónapos kezelésre szorul, azért sok-e nyolc év? Az ember hajlamos relativizálni, hisz sokkal nagyobb disznóságokat is úsztak meg alacsonyabb büntetéssel, a jog azonban ilyen értelemben nem relativizál. A bíró az érvényes törvények figyelembevételével, legjobb tudása és lelkiismerete szerint dönt. Erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, ha a mi kárunkra születik a döntés.

Ivan Gašparovič utolsó döntésének társadalmi szempontból rendkívül negatív üzenete van. Elcsépelt, és ritkán gondoljuk komolyan – s ennek számos társadalomtörténeti oka van –, de a rendőr az államot testesíti meg. Az állami erőszakszervezetek éppúgy a társadalmi szerződés alapján jöttek létre, mint a nagy ellátórendszerek, a katasztrófa- és egyéb mentőtestületek stb. Civilizált emberként úgy döntöttünk, nem fogunk furkósbottal járni, hanem egy közfinanszírozással fenntartott szervezet fogja szavatolni a biztonságunkat. Ha Gašparovič eltörölte volna a rugdosódó jégkorongjátékos teljes hátralevő büntetését, annak lett volna csak igazán negatív társadalmi üzenete. Így „csak” azt üzeni, hogy rendőrök lábát eltörni nem „olyan” nagy dolog. Pedig az. Gašparovič amnesztiája azért egy fokkal jobb, mint Mečiar amnesztiái voltak. És még az a tudat is vigasztalhat bennünket, hogy szerzőjükkel a jövőben remélhetőleg már nem kell foglalkoznunk.