A hidegháború folytatódik, csak másként

<p>Nemrég Pozsonyban koszorúzott a szlovák politikai elit a szovjet emlékmű előtt az ukrajnai háborút vezető Kreml külügyminiszterével, Szergej Lavrovval. Eközben egy magyar EP-képviselő a betegsége miatt nem tudott részt venni a mentelmi bizottság meghallgatásán, amelytől az ügyészség a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte az ismert kémkedési gyanú miatt.</p>

Orbán Viktor falvának polgármestere, Mészáros Lőrinc pedig közös orosz céget tartott fenn azzal a Kiss Szilárddal, aki Moszkvából utaztatta ki a prostikat tengerparti uniós országokba, a magyar schengeni vízumok segítségével.

Amikor ezekről a témákról jelennek meg cikkek, az internetese kiadásokban mindig megjelenik alattuk a klasszikus olvasói komment is. Bármelyik szerző bármelyik politikai identitású lapnak is ír erről, ott a megjegyzés: „vége a hidegháborúnak, vedd már észre!”. Azt próbálja sugallni, hogy Oroszország nem a Szovjetunió, Putyin nem cár, a keleti veszedelem nem létezik a 21. században.

Valóban vége a hidegháborúnak?

Vége. Persze. Kronológiai és histográfiai szempontból a hidegháború szépen véget ért a szovjet birodalom megbicsaklásával, a vasfüggönyünk leomlásával. Abban viszont óriásit lehet tévedni, hogy az oroszok és a Nyugat geopolitikai szembenállása véget ért volna. Az ugyanis nem a hidegháborúhoz kötődik, csak egy megnyilvánulási formája volt annak. Korábban ezt hívták már cárizmusnak, vörös forradalomnak, folyt már csata a XIX. században is a Krím félszigetért az oroszok és nyugati seregek közt. Így sajnos mindegy, hogy véget ért-e a hidegháború. Lényegében alakot váltott.

A történelem Európa e keleti szegletében arról szól, hogy éppen hogyan viszonyulunk az oroszokhoz. Nem lehet nem észrevenni, hogy a három magyar nemzeti ünnep éppen arra emlékeztet, hogyan határoltuk el magunkat különböző korokban a keletről ránk leselkedő medvétől. Március 15-e az európai forradalmakról szól, amelynek végét a magyarok számára a cári orosz intervenció hozta el. Hm. Augusztus 20-án azt ünnepeljük, hogy Szent István király nem a bizánci kereszténység és pátriárkák mellett tette le a voksot, hanem Róma mellett. Hmm. Október 23-án pedig konkrétan az orosz csapatok által vérbe fojtott magyar szabadságharcra emlékezünk. Ezek tükrében a hidegháború csupán egy tovatűnő árny, előtte és utána is sok keletről ránk vetülő hosszú árnyékot megéltünk már.

Annyira van vége a hidegháborúnak, amennyire a demokráciák győzedelmeskedtek a világrendben. Vagyis semennyire. Véget ért, hogy másképp folytatódjon.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?