A halott ne legyen túlságosan beteg

Napok óta fent van az interneten, hogy egy férfi felajánlotta a pécsi anatómiai intézetnek a holttestét oktatási célokra, ám elutasították őt, mondván, túljelentkezés van. Az intézetnél jelenleg több mint hétszáz jelentkezést tartanak nyilván, ám évente csak tizenöt-húsz holttestet használnak fel a boncolási gyakorlatokon. Ugyanez a helyzet Debrecenben is, ott háromszáz ember vár arra, hogy egyszer majd krétaarcú medikák hajolnak fölé a boncasztalon, ám az oktatás nem bírja a tempót, húsz szerencsés, ha akad.

Azért mondok szerencsést, mert Magyarországon vagyunk, és ha valakinek a holttestét oktatási célra használják fel az Úr ítélete után, akkor azt az intézet ingyen eltemeti, kérésre elhamvasztja, sőt, házhoz is viszi az urnát. Tiszta sor. Megkötés csak annyi van, hogy a jelentkező a szállítási költségek okán lehetőleg az intézet közelében haljon meg, és ne legyen nagyon beteg, mert az az oktatás során problémákat okozna. Úgy gondolná az ember, hogy hajlott hátú, aknakeresőre támaszkodó nyugdíjas aggastyánok araszolnak az anatómiai intézetek felé, ám ez nem így van. Meglepő módon elsősorban középkorúak, sőt, egészen fiatalok jelentkeznek, ami kétségkívül a mai fiatalság perspektivikus gondolkodására és a jövőbe vetett hitére utal.

Abba most nem mennék bele, hogy milyen a kiválasztás mechanizmusa, hol van itt kiírva közbeszerzési pályázat. Nekem csak egyetlen problémám van, de azt mindjárt az ombudsman figyelmébe is ajánlom: az a kitétel, hogy ne legyek nagyon beteg. Ez maga a megtestesült diszkrimináció. Porhüvelyemet ugyebár én azért ajánlom fel a tudománynak, mert nincs pénzem a saját eltemettetésemre, magyarán, szegény vagyok, sőt, negatív tartományban vagyok, a halálom után brutális adósságot hagyok családomra. Mármost a statisztikák szerint épp a szegény emberek a legbetegebbek, nincs pénzük még beöntésre sem, s mire kiderül a bajuk, már tíz évre előre foglalt minden hely az intézetek formalinos kádjaiban. Ahhoz tehát, hogy ingyen eltemessenek, először is tehetőssé kell tennem magam, akkor viszont méltánytalan az ingyentemetés; mi ez, ha nem a demokrácia lábbal tiprása?

Valamit tenni kell.

Ugyancsak az interneten egy Bibi nevű húszéves fiatalember tízmillió forintért árusította az egyik veséjét. Másfél hét után levették ajánlatát a honlapról, mondván, ez szervkereskedelem. Akkor én elgondolkodtam, miért baj ez. Az ember fél vesével is vígan elél, társadalmilag amúgy is kevés a donor, tehát itt komparatív előnyök vannak minden oldalon. A fiú felveszi a tízmilliót, hasznos tagja lesz a társadalomnak, segíti édesapját is, aki az egészségügy paraszolvencia nevű tudományágának köszönhetően kigyógyul minden bajából, így tiszta lelkiismerettel várhatja, hogy az Úr magához szólítsa, ami meg is történik, porhüvelye pedig a tudomány templomának alagsorába kerül új nemzedékek épülésére.

Korszerű gondolkodás, a központi gondolat abszolúte a centrumban van, nem hajlik el se jobb, se bal felé, a lehető legnemzetibb és legcsaládibb közép.

Az most más kérdés, hogy Bibi a tízmillióból a saját bevallása szerint vállalkozást készült volna létrehozni, melynek keretében jós- és vetőkártyákat forgalmazott volna, ennek az új generációk körében most hatalmas felfutása van.

A szerző az Élet és Irodalom publicistája