A fosszilis ipar nyereségei mindenek felett

Aki az elmúlt hónapokban figyelte a mediát és a közösségi hálók kommentszekcióit, az egyre gyakrabban olvashatott cikkeket arról, hogy a legnagyobb veszély társadalmunk számára nemcsak a dzsenderőrület, az abortusz és az azonos neműek házassága, hanem a klímaterroristák is, akik egy ökoszocialista diktatúrát akarnak ránk erőltetni, amiben nem hagyhatjuk el lakhelyünk 15 perces sugarát, betiltják a húst, sőt a lakosságot energetikai és általános szegénységre ítélik. Nos, aki a hasonló híreket olvasva elhitte, hogy a globálisan tüntető gyerekek és felnőttek tönkre akarják tenni az életünket, az a fosszilis ipar és a hozzájuk kötődő bankárok, a lobbistáik és az általuk lefizetett, javarészt jobboldali politikusok cinikus propagandájának áldozatává vált.

Azt, hogy mekkora hatalma van a fosszilis iparnak, a napokban Bécsben megrendezett európai gázkonferencia ellen szervezett tüntetések mutatják. Pontosabban a hatóságok reakciója a tüntetésekre. A bécsi Mariott hotelben zajlott rendezvényről – annak ellenére, hogy az EU csúcspolitikusai is részt vettek rajta – a nyilvánosság csak minimális információkat kap. Sőt, a rendezvény weboldalán azzal büszkélkednek, hogy több mint 100 privát találkozóra került sor a konferencia folyamán – értsd: több mint 100 olyan találkozó volt, ahol az ipar olyan óriásainak, mint a Shell, BP és OMV lobbistái és cégi képviselői, valamint befektetők – többek között a BlackRock vagyonkezelő behemóttól – meggyőzhették a politikusokat arról, hogy a fosszilis nyersanyagok, főleg a gáz, miért játsszon még mindig fontos szerepet az európai energiaháztartásban. De mivel a fosszilis energiahordozók égetésével jövőnket is elégetjük, a konferencián hozott döntéseket pedig az adófizető finanszírozza, érthető módon tüntetéseket szerveztek különböző környezetvédelmi nonprofit szervezetek és aktivisták.

A rendőrség reakciója? Könnygáz. Jó sok könnygáz. Az indok? A tüntetők állítólag veszélyeztették a közbiztonságot. A rendőrség ezen állítását a tüntetésen résztvevő Amnesty International képviselői és az újságírók is cáfolják. A szomorú valóság az, hogy bárki, bárhol a földön, ha a fosszilis ipar érdekeit veszélyezteti, akkor elnyomással számolhat. És egy olyan társadalomban, ahol még mindig nagyon sokan vannak, akik nem hisznek a klímakatasztrófában, mert bedőltek a propagandának, maga a civil lakosság kívánja a kemény megtorlást és elnyomást.

Az, ami történik, egy globális genocídium és ökocídium (azaz nép- és környezetirtást), a végrehajtók pedig a fosszilis energiahordozókkal kereskedő cégek és államok. Igaz, hogy egyik napról a másikra nem tudunk leállni a gáz, olaj és szén égetésével, ahhoz túlságosan függünk tőlük. Viszont – és főleg ez ellen zajlanak a tüntetések világszerte! – az is tény, hogy további évtizedekre terveznek újabb és újabb olaj- és gázprojekteket ezek a cégek és államok. És ezt mind annak ellenére, hogy már évtizedek óta tudják, milyen következményekkel jár gazdasági tevékenységük a bolygó számára. Ez nem aggasztja őket. A pénz a fontos.

Csodálkozunk hát még, hogy egyre több gyerek, kamasz, de szülő és nagyszülő is szorong a bolygó és a civilizációnk jövője miatt? Hogy egyre többen depresszívek, és egyre kevesebb embernek van jövőperspektívája? Ne csodálkozzunk! Ha nem fog a polgári társadalom globálisan összefogni és óriási nyomást gyakorolni a döntéshozókra és cégekre, akkor a fajok sebes kihalása mellé számolhatunk a társadalom folyamatos szétesésével.

A helyzet az, hogy ha nem fogunk kiállni a jogainkért, akkor nem is lesznek. És ha nem fogunk harcolni egy élhető jövőért, akkor az sem lesz. A mai világ leggazdagabb 1 százaléka, a fosszilis ipar és a megatársaságok pontosan úgy viselkednek, mint a hajdani arisztokrácia. Hiába vannak nekünk úgymond demokratikus törvényeink, ha ők úgy viselkedhetnek, mintha egyenlőbbek lennének az egyenlőknél.