A felelősség súlya alatt

Jelen pillanatban úgy tűnik, a Magyar Koalíció Pártja minisztereinek teljesítménye elmarad a várakozásoktól. A csatlakozáshoz elengedhetetlenül szükséges pénzügyi alapok csak papíron léteznek, sőt még néhány törvénytervezet is késik. A felelősség ugyan néhány esetben a szlovák törvényhozásé, de alapjában véve éppen az MKP által leginkább érintett minisztériumokban derült fény a legnagyobb hiányosságokra. Sajnos kénytelenek vagyunk tudatosítani, hogy a minisztériumokban nincs elegendő megfelelő szakember. Elképzelhető, hogy az MKP-ban nem is találunk olyan szakértőket, akik képesek lennének zökkenőmentesen, választóik elvárásai szerint végezni a munkájukat? Rendelkezik egyáltalán a párt megfelelő szakértőgárdával, vagy csak nem hagyja őket szóhoz jutni?

Egyes krónikusan MKP-ellenes személyek számára a legkézenfekvőbb lehetőség az, hogy a szakemberek a párton belüli klikkharcokban ellehetetlenültek, elkerültek a tűz közeléből. Felvetésünket gyengíti az a tény, hogy mind a három alapító pártnak rendelkeznie kellett (volna?) bizonyos szakmai apparátussal, benne a megfelelő képzettségű és képességű személyekkel. Az egyes (ex)platformok erősödésével „mindössze” a hivatalos gárda összetétele változott volna meg.

Valószínűbbnek tűnik az a feltételezés, hogy kellő számú EU-kompetens szakember eleve nem is tevékenykedett az MKP-ban. A probléma az általánosnak módható magyar értelmiségi hiányban rejlik. Sajnos a nemzetiség számarányához képest rendkívül kevés magyar diák tanul főiskolán, egyetemen, ráadásul az a kevés is külföldön helyezkedik el, ha van rá lehetősége. A tradicionális munkaerőpiacokon kívül (Nyugat-Európa, Csehország) kézenfekvő lehetőség a magyarországi munkavállalás is. Sajnos nagyon kevés magyar szaktekintély található Szlovákiában, aki érdemben is képes lenne segíteni az ország és a felvidéki magyarság gondjain.

Lehet, hogy igazságtalan az MKP-tól magyar Miklošok és Kaníkok felfedezését és aktiválását várni, de még nem beszéltünk a „második vonalról”, a tanácsadók népes seregéről. Találhatnánk vajon köztük igazi szakembereket és lehet-e érdemi beleszólásuk a minisztériumok munkájába?

Remek ötletnek tartom az MKP ifjúsági szervezeteinek megalakulását (már ha valóban megmozdult valami regionális szinten), és a magyar egyetem létrehozását – szerencsés esetben ez megoldhatja a problémát. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy egy új, tettre kész és szakavatott generáció kineveléséhez legalább 5-10 évre van szükség. Marad tehát a középgeneráció. A külföldön, belföldön esetlegesen a párt soraiban tevékenykedő elfeledett szakemberek azok, akiket be lehet (és be kell) vonni az integrációs munkába az ország és a felvidéki magyarság érdekében.

A mečiari időkben a három párt képes volt félretenni kölcsönös ellentéteit és határozottan, gyorsan cselekedni. Most is nehéz időket élünk, az MKP-t a szakmai ellehetetlenülés, a (nehezen kivívott) hitelvesztés réme fenyegeti. Vajon képes lesz-e ezt a párt vezetősége belátni és újjászervezni sorait?

A szerző politológus hallgató