A dúsgazdag arab olajállamok szégyene

A polgárháború 2011-es kitörése óta már több mint 4 millió szíriai hagyta hátra hazáját, de közülük kevesen lelhettek új otthonra a közeli és gazdag Perzsa-öböl menti államokban. „Az öböl menti államoknak szégyellniük kellene magukat” – fakadt ki Abu Mohamed, aki Jordániába menekült a szülőföldjén tomboló erőszak elől. „Miközben Európa kinyitja kapuit, addig ők bezárkóznak” – fogalmazott a szíriai férfi. A menekültekkel kapcsolatos politika miatt magukban az arab olajmonarchiákban is elhangzottak bírálatok. „A gazdag öbölállamok egyetlen nyilatkozatot sem tettek a válsággal kapcsolatban, nem is beszélve a menekültek segítéséről” – írta a Gulf Times című katari napilap. „Holott a legtöbb menekült muszlim” – jegyezte meg az újság.

Csekk-könyv-diplomácia

Az Öböl menti Együttműködési Tanács (GCC) hat országának – Szaúd-Arábia, Bahrein, Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Omán és Katar – a támogatása eddig a csekk-könyv-diplomáciában merült ki: petrodollárok milliárdjait költötték humanitárius segítségnyújtásra, hogy elviselhetőbbé tegyék a libanoni, törökországi és jordániai táborokban élő menekültek életét, elejét véve ezzel annak, hogy a szíriaiak esetleg az ő ajtajaikon kopogtassanak. Ezért választotta hát a legtöbb menekült Európát célállomásnak az oda vezető veszélyes út dacára. Az öböl menti államokba ugyanakkor sokkal könnyebben el lehetne jutni, ráadásul gazdagabbak sok európai országnál, sőt még a legtöbb menekültével azonos vallással és kultúrával is rendelkeznek.

Nem lesz változás

Az egyik emírségekbeli blogger, Szultán al-Kasszemi a minap „erkölcsös és felelősségteljes kezdeményezésre” szólította fel a gazdag arab országok vezetőit. Az egyik török strandon holtan talált és a világsajtót bejárt fényképek révén ismertté vált szíriai kisfiú, a 3 éves Aylan Kurdi édesapja a két gyermeke és felesége temetésén pedig azt hangoztatta, hogy az arab kormányoknak, nem pedig az európaiaknak kell rádöbbeniük, mibe taszították a családját. A kritikus hangok ellenére szinte egy szakértő sem számít arra, hogy a menekültpolitikát illetően megváltozna Rijád, Abu-Dzabi vagy Doha álláspontja. Az öböl menti lakosság nagy többsége jónak tartja kormánya álláspontját. Az öböl menti államok a szíriai polgárháborúba való beavatkozásuk miatt sebezhetőek is. Bassár el-Aszad szíriai elnök ellenlábasait, támadóit pénzzel és fegyverekkel látják el. Szaúd-Arábia és Katar esetében pedig már az is felmerült, hogy a dzsihádistáknak nyújtanak anyagi segítséget annak érdekében, hogy megszabaduljanak Aszadtól. Az öböl menti országok tehát aggódnak amiatt, hogy mit tennének azok a szíriaiak, akik a területükre jönnek. Az év eleje óta így lett Szaúd-Arábia az Iszlám Állam támadásainak az egyik célpontja. A kis sejkségekben – mint amilyen Katar vagy az emírségek – pedig főleg az aggasztja a sok délkelet-ázsiai bevándorló munkás mellett egyre inkább eltörpülő lélekszámú hazai lakosságot, hogy egy nagy menekültáradat felszívásával még inkább kisebbségbe szorulnának.

Lagymatag válasz

Az arab olajmonarchiáknak a szíriai menekültválságra adott lagymatag válaszával a The New York Times is foglalkozott. Az amerikai napilap felhívta a figyelmet arra, hogy bár ezek a gazdag országok az állami médiában éjjel-nappal a közel-keleti országban dúló polgárháborúval foglalkoznak, és vezetőik folyton a szíriaiak helyzetéről beszélnek, ennek ellenére elenyésző számú menekültet hajlandók befogadni. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy az öböl menti államokban valójában több százezer szíriai él és dolgozik. A probléma az, hogy közöttük több olyan is van, aki ugyan a háború elől menekült a térségbe, de mégsem kap semmilyen védelmet vagy pénzügyi támogatást, amivel a menekültstátus járna, s az állampolgárság megszerzésében sem reménykedhet, vagyis jogilag bizonytalan a helyzete. Az öbölbeli tisztségviselők ugyanakkor azzal védekeznek, hogy a szíriaiaknak adott munkalehetőség jobb, mintha egy szegény országban vagy egy menekülttáborban hagynák őket senyvedni. Abdul Halek Abdulla emírségekbeli politológus szerint egyszerűen nem igaz, hogy az olajmonarchiák nem tesznek semmit a menekültekért. Mint mondta, ha nem lennének az általuk felajánlott segélyek, akkor ezek a szenvedő milliók sokkal rosszabb körülmények között lennének. Hozzátette továbbá, hogy hazája az utóbbi három évben több mint 160 ezer szíriait fogadott be. Fahad Alselaimi kuvaiti kommentátor egy televíziós interjúban úgy jellemezte a helyzetet, hogy országa túl drága a menekülteknek, de megfelelő a dolgozók számára. (MTI)