A 7. krajcár profitja

Móricz Zsigmond óta tudjuk, merre lakik a földkerekség legönzetlenebb „szponzora”. Az, aki majd odaadja azt a hetedik krajcárt, ami még éppen h

Ha fel kellene most sorolnom, számomra mi volt 2004 három legfontosabb társadalmi eseménye, ezek egyike mindenképpen az lenne, hogy a Sme című napilap kiadója beindította könyvakcióját, amelynek eredményeként olvasói – viszonylag rövid idő alatt és elfogadható áron – takaros gyűjteményt hozhatnak létre a világirodalom kiváló alkotásaiból. Kissé profánul szólva: az olvasót megpróbálják rászoktatni az értékes irodalomra.

Régi zsurnaliszta hasonlattal élve azt is mondhatnánk, hogy szenzáció történt, mert a postás harapta meg a kutyát; engem nem hat meg, ha milliárdos újgazdag jótékonykodik. Lehet, hogy a lelkiismerete kezd mocorogni, vagy a kivagyisága forrott ki a fazékból. A Sme manapság a szó legszorosabb értelmében Móricz Zsigmond-i koldus. Koldus, az összes többi, magát még komolyan vevő laphoz hasonlóan, azzal megfejelve a magatartását, hogy még a „hetedik krajcárt” is megreszkírozza odaadni. Miközben a bulvár irányába történő profilváltással is próbálkozhatna, miközben szókimondásáért a lapot – a sajtószabadság nagyobb dicsőségére – a bíróság sok százezres kártérítésre ítélte, miközben...

A Sme gárdája – úgy tűnik – folytatja azt, ami akkor kezdett kibontakozni, amikor a rendszerváltás után a HZDS kísérletet tett az ifjúsági lap, a Smena megkaparintására. Kiváló fegyverténye volt a szlovákiai demokráciának, hogy a szerkesztőség tagjai megakadályozták az újság pártlappá silányítását. A Smenából Sme lett, és ez jókora fricska volt a magát akkor mindenhatónak képzelő Mečiar-garnitúra számára.

A pártlappá válás megakadályozása kitörölhetetlenül beíródott a szlovákiai demokratikus sajtó történetébe. A lapszerkesztéshez kapcsolódó könyvterjesztés most szerves folytatása az első lépésnek. A szervezők nyilván abból indulnak ki, hogy – a klasszikussal szólva – kiművelt emberfők nélkül nehezen valósítható meg széles alapokon nyugvó demokrácia. Az egyetemek néhány éven belül képesek szükséges számú miniszter, politológus, gazdasági csúcskáder stb. kiképzésére. Ha azonban eközben a lakosság szellemi gyámolításának feladata átcsúszik a bulvársajtóra, az osztályon aluli színvonalú tévéműsorokra, más szóval: ha az emberek leszoknak az olvasásról, a jelenségek elmélyült tanulmányozásáról, a hatalomgyakorlók a tájékozódóképesség hiányát látva könnyen kísértésbe eshetnek, hiszen egyre kevésbé kell tartaniuk attól, hogy valaki hozzáértően szóvá teszi viselt dolgaikat.

Nemes célú árukapcsolásról van itt szó. Aki „rákap” a szépirodalmi remekművek olvasására, az nagy valószínűséggel a társadalomtudományok iránt sem lesz teljesen közömbös. Az ilyen ember hajlamossá válik körmére nézni a politikusoknak. ĺgy profitál a Sme által előteremtett „hetedik krajcár”.