1968 után ez a mozgalom volt az első, amely reményt hozott

A Charta 77 első nyilatkozatát, amely addig páratlan módon felbőszítette az akkori csehszlovák kommunista vezetést, 242 ember írta alá, köztük olyan személyiségek mint Václav Havel, Zdeněk Mlynář, Petr Uhl, Jiří Hájek, Jan Patočka, Ludvík Vaculík vagy Pavel Kohout. Szlovákiában valamivel később többek között Miroslav Kusý és Duray Miklós.

A chartások visszaemlékezése szerint az első dokumentum megszerkesztéséhez és kiadásához az ihletet az európai enyhülési folyamat, konkrétan az 1975 nyarán elfogadott helsinki nemzetközi egyezmények adták, amelyeket az akkori csehszlovák és más kelet-európai kommunista vezetés is aláírt. A fontos emberi jogokat rögzítő dokumentumok Csehszlovákiában 1976 márciusában léptek formálisan életbe, de mint közismert, csak papíron maradtak, mert a gyakorlati életben a kommunista hatalomnak esze ágában sem volt őket megvalósítani. Nos, éppen erre a problémára, az elmélet és a gyakorlat közt tátongó hatalmas különbségre próbálta felhívni a figyelmet a Charta 77 alapdokumentuma.

A Charta 77 sosem volt szilárd szervezet, hanem ellenzéki mozgalom, amely a demokrácia értékeit alapul véve bírálta a korabeli szocialista rendszer hiányosságait. A mozgalom vezetését mindig úgynevezett szóvivők képviselték. Az első három szóvivő Václav Havel (drámaíró), Jiří Hájek (volt ’68-as külügyminiszter) és Jan Patočka (filozófus) volt. A Charta 77 alapdokumentumát a szocialista rendszer csehszlovákiai bukásáig, tehát 1989 novemberéig több mint 1800 személy írta alá. Az aláírók között van Duray Miklós is, aki azóta is a szlovákiai magyarság érdekeinek egyik legmarkánsabb védelmezője. Megjegyzem, hogy a Charta 77, bár több ízben is foglalkozott a szlovákiai magyarság súlyos gondjaival és elnyomásával, a csehszlovákiai magyarkérdésről egyértelmű dokumentumot nem jelentetett meg. Prágai chartásoktól tudom, hogy Duray több ízben is megpróbálta elérni, hogy a Charta 77 külön dokumentumban ítélje el a szlovákiai magyarság elnyomását, de sikertelenül.

A rendszerváltásig 572 nyilatkozatot és dokumentumot adott ki a Charta 77, amelyekben az akkori csehszlovák valóság legfontosabb kérdéseihez szólt hozzá.

Gustáv Husák csehszlovák kommunista pártvezér, államfő rendszere rendkívül durván és keményen lépett fel a chartások ellen, és a mozgalom képviselőit folyamatosan nemcsak üldözte, hanem számos személyiségét hosszabb-rövidebb időre be is börtönözte. Duray is rács mögé került. A folyamatos zaklatás és üldöztetés ellenére is 1989 novemberéig csak mintegy két tucat ember vonta vissza aláírását. Az 1968-as reformkorszak után ez a mozgalom volt az első, amely komoly kihívást jelentett a rendszer számára. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy a rendszer hatalmas formális ellenmozgalmat szervezett. A társadalmi és a kulturális élet vezető képviselőivel aláíratta az úgynevezett antichartát, s a lakosság körében országos aláírás gyűjtési akciót indított a Charta 77 nyilatkozatának elítélésére. Ugyanakkor a Charta 77 nyilatkozatát a rendszer a hivatalos médiumokban nem merte megjelentetni; a lakosság csak a nyugati rádióadókból értesülhetett tartalmáról, amely jogi szempontból nem volt ellentétben az akkor érvényben levő törvényekkel, hiszen a helsinki egyezményeket Prága is aláírta. Jaromír Obzina akkori belügyminiszter szavai szerint: „A nyilatkozat itthon és külföldön mindenkihez szól, s igyekszik mindenkinek a kedvében járni. Az ellenzék legjobb koponyái állították össze, ezért olyan rafináltan van megírva, hogy megjelentetése esetén lakosságunk 90 százaléka nem értené meg, miért olyan veszélyes.” Ezek sokat eláruló szavak.

A Charta 77 alapdokumentumát a szerzők 1977 január elején akarták átadni az akkori csehszlovák vezetésnek, de ezt a rendőrség megakadályozta. Később a szöveg a nyugati írott és elektronikus sajtóban kapott nyilvánosságot.

Szükséges elmondani, hogy a nyolcvanas évek folyamán a Charta 77-hez több fontos ellenzéki csoport is kapcsolódott a volt Csehszlovákiában, illetve működött a mozgalom égisze alatt. A chartások kezdeményezték egyebek között a Néhány mondat című ellenzéki nyilatkozat aláírási akcióját is. A Néhány mondatot 1988-ban egyébként a korabeli tanúságok szerint mintegy félmillió ember írta alá, ami jelezte, hogy a Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett szovjetunióbeli peresztrojka hatása következtében Csehszlovákiában is változott a helyzet. Tény és való, hogy ebben a chartásoknak is megvolt a maguk szerepe.

A Charta 77 hivatalosan 1992 novemberének elején szüntette meg működését. Utolsó nyilatkozatában leszögezte, hogy a megváltozott társadalmi körülmények között a mozgalom történelmi szerepe már befejeződött.

A szerző prágai munkatársunk