Mire elég egy nap Velencében

AJÁNLÓ

Velencét látni kell. Ez akkor is igaz, ha csupán egyetlen napunk van a városra. Aki olyan jellegű tanácsokat vár, hogy melyik múzeumban mit keressen, és melyik nevezetességbe lehet gyorsan és egyszerűen bejutni, csalódni fog. Ennek a vízre épült csodálatos városnak minden látnivalóját lehetetlen egyetlen nap alatt felfedezni. Egy nap arra lesz elég, hogy egy kicsit elvesszünk a szűk sikátorokban, megnézzük a kihagyhatatlan látnivalókat, és megcsodáljuk a kusza csatornákon közlekedő kishajókat és gondolákat.

Tervezzünk előre!

Fontos, hogy érkezésünket jól megtervezzük, így rengeteg időt nyerhetünk a parkolóhely vagy a megfelelő közlekedési eszköz keresésén. Érkezzünk busszal, vonattal vagy saját autóval, mindenképpen varázslatos látványban lesz részünk. Míg az első két esetben nem gond járművünk elhagyása, ha gépkocsival érkezünk, azt legkésőbb a Piazzale Román le kell parkolnunk, ami nem minden esetben egyszerű. Ugyan sok parkolóház van Velencében, mégis érdemes parkolóhelyünket előre lefoglalni, és kifizetni, így akár egy egyórás várakozást is megspórolhatunk.

Innen vaporettóval induljunk tovább, hiszen a legtöbb látnivaló a város másik oldalán található, és minél korábban érkezünk a Szent Márk térre, annál kisebb lesz a tömeg. A tizenhárom különböző járat közül az 1-es számú a legjobb, ami Canal Grandén halad a csodálatos paloták mentén. Körülbelül 25 percnyi utazás után szálljunk le a Rialtónál, ahonnan 10–15 perces sétával a Szent Márk térnél lehetünk. (Vaporettóval innen még legalább újabb 30 perc lenne az út.)

Mindegy melyik sikátort választjuk, szinte minden második sarkon a házak falára fel vannak festve az útjelzők a város legnagyobb és leglátogatottabb tere felé. Ezeket az útjelzőket a nap folyamán sokkal jobban lehet használni, mint bármelyik nyomtatott vagy GPS alapú térképet, ugyanis a kis sikátorok keszekusza világában könnyen elveszhetünk, és nem minden utca végén ível át egy hidacska az adott lagúna túlpartjára.

Tömeg lesz,

akármikor érkezünk

Akármilyen korán érkezünk is, a Szent Márk téren a fotókról jól ismert tömeggel találkozunk, és a nem ritkán több száz méteren át kígyózó sorokkal a Szent Márk-székesegyház, a Dózse-palota és a Campanile, vagyis a harangtorony előtt. Nem mehetünk el úgy Velencéből, hogy ezek közül legalább egyet meg ne néznénk. A leglátogatottabb a Dózse-palota, ide előre, az interneten is megválthatjuk jegyünket mindössze plusz 50 eurócent elővételi díjért, így itt a sort megelőzve valamelyik időszaki vagy állandó kiállításban gyönyörködhetünk 1–2 órán keresztül.

A Dózse-palota után gyalog induljunk vissza Rialto és Piazzale Roma felé, így láthatjuk a legtöbbet a városból. Ha a kijárattól balra indulunk el, úgy juthatunk el a Piazettára, a két kőoszlopig, amelyen a szárnyas oroszlán Szent Márk jelképe és Velence védőszentje, Szent Teodor óvják a várost. Innen egy újabb balkanyarral jutunk a Riva degli Sciavoni sétányra, ahonnan mindenki a Sóhajok hídját (Ponte dei Sospiri) fotózza.

Verekedjük át magunkat a tömegen, menjünk tovább, az első sikátoron befordulva kerüljük meg ezt a kis csatornát, és a következő kis hídról jóval kisebb sokaságból nézhetjük meg a híres látványosság hátoldalát. (Ami egyébként pontosan megegyezik azzal, amit a tömegtől nem láttunk az imént.)

Innen ismét az útjelző táblákat követve haladjunk a Rialto felé, ám ha egy üzlet megtetszik, vagy valamelyik sikátor miliőjét hívogatónak érezzük, nyugodtan térjünk le. Ahhoz, hogy visszaérjünk, mindenképpen kereszteznünk kell a Canal Grandét, ezt pedig száraz lábbal csak a Rialtón keresztül tehetjük meg.

A Rialtótól távolodva elmaradoznak a turisták

A Rialto (Ponte di Rialto) az ősi Velence gazdasági és földrajzi központja, így érthető, hogy a hídon is üzletek sokasága csalogat minket vásárlásra, de a piacot és halpiacot is ennek tövében találjuk. A déli melegben, ha nem szeretnénk légkondicionált helyre beülni, mégis hűsölésre vágyunk, érdemes a Rialto Mercato – a piac – szomszédságában a Fondamenta Riva Olio sétány teraszos éttermeihez leülni. Itt mindig mozog a levegő, és kellemes árnyékos helyek várnak bennünket, ahol ugyan az étlapon megjelenik ennek a felára, de végül is csak egy napot töltünk Velencében!

A pihenő után induljunk tovább, és kövessük a Piazzale Roma vagy a vasútállomás (Ferrovia) útjelzőket. Ahogy egyre messzebb kerülünk a Rialtótól, a turisták tömege is egyre kisebb lesz, és akár olyan utcákra is tévedhetünk, ahol rajtunk kívül senki sincs. A tömeg csökkenésével azonban az ajándékboltok és kávézók száma is csökken – jól lehet azért így is hűtőmágnest és maszkokat bőven találni – ugyanakkor olyan kis műhelyekre is bukkanhatunk, ahol muranói üvegből helyben készíti a bolt tulajdonosa a különböző csecsebecséket. Ha viszonylagos nyugalomra vágyunk a városnak ezen a részén, bátran kalandozzunk!

A kis sikátorokon és a romantikus hidakon keresztül akár egy-két ajándékboltba vagy egy kávézóba betérve a Szent Márk térről 3–4 óra alatt kényelmes sétával érhetünk vissza a kiindulópontunkra. Ugyan a fontos látnivalókat csak kívülről érintettük, de biztosak lehetünk benne, hogy Velence hangulata megérint bennünket, és az autóba/buszba/vonatra ülve már azt tervezgetjük, mikor jövünk legközelebb, hogy 3–4 napot eltöltsünk ebben a csodálatos városban. (travelo)