A tíz legdivatosabb parti helyszíne

FELDOLGOZÁS

Az 1920-as években New Yorkban remélhettek az odalátogatók különlegesen vad mulatságot. Az F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby című regényében ábrázolt hangulat, a dzsesszkorszak, a modernség és a művészi individualizmus jellemezte az atmoszférát. Hetente hatalmas ünnepségeket rendeztek a korszak nagy sportolóinak tiszteletére, de aztán minden csillogásnak véget vetett az 1929-es nagy gazdasági világválság.

Az ötvenes évek felkapott célpontjává vált Argentína fővárosa. Dél-Amerika kulturális központja vonzotta a felső tízezer tagjait. A bizonytalan politikai helyzet ellenére itt adott egymásnak randevút a korszak playboya, Porfirio Rubirosa és Gábor Zsazsa, valamint Ava Garnder.

Az 1990-es években a dalmát tengerpartot fedezték fel maguknak a partituristák, természetesen csak a több évig tartó, brutális balkáni háborúk után. A balkáni partszakasz afféle „második olasz riviérává” vált csodás tengerpartjaival és bohém városkáival. Bill Gates és Gwyneth Paltrow is szívesen időzött itt.

A harmadik évezred első évtizedéig Dubaj, az Egyesült Arab Emírségek tagországa mindössze a közel-keleti térségben cirkáló amerikai hadihajók „benzinkútja” volt. Ám miután a Burdzs el-Arab szálloda – az első hotel, amely hétcsillagosnak minősíti magát – elkészült, a gazdag bulizók beleszerettek az arab ország fényűző és nagystílű világába.

Az 1970-es évek nagy amerikai kedvencévé Park Cityt a Sundance filmfesztivál tette. A utahi kisváros mindaddig csak a környék bányaiparának porát szívta. Amikor azonban Robert Redford megrendezte benne az Egyesült Államok első független filmfesztiválját, minden megváltozott. Művészek tömegei lepték el a városka főutcáját.

Az 1990-es évek másik nagy „sztárja” a spanyolországi Ibiza szigete. Paul Oakenfold és Paul Vand Dyke DJ-k itt rendezték az évtized legfergetegesebb táncmulatságait, ezzel a szigetet a house és a trance nem hivatalos fővárosává emelték. A diszkók a nap 24 órájában nyitva álltak, köztük a Space, amelyet a világ legjobb klubjává választottak.

A nyolcvanas évek Monte Carlójába érkezett a társaság krémje. A világ nagyobbik felének figyelmét Grace Kelly egykori színésznő, monacói hercegnő 1982-ben bekövetkezett tragikus halála keltette fel a miniállam iránt. Annak ellenére, hogy Monte Carlónak mindössze háromezer állandó lakosa van, minden időben sokszor ennyien töltik idejüket az ódon falak között.

A hetvenes években kezdődött a karibi Saint-Barthélemy (St. Barths) szigetének tündöklése. A francia „tengeren túli területekhez“ tartozó megyében kiválóan tölthettek a hírességek kellemes napokat-heteket „rangrejtve”. És noha több ezer kilométerre található Franciaországtól, gasztronómiájára és hangulatára rányomta bélyegét az egykori gyarmattartó.

A hatvanas évek Londonjába a világ minden részéből özönlöttek az egész éjjel tartó partikra az emberek. A modernista mozgalom – és aztán vele a The Who formabontó Quadrophenia albuma – fémjelezte az egész korszakot.

A nyugat-indiai Goát a hippikorszak emelte az egyik legkedveltebb célponttá a szabad droghasználatra és szexre vágyó „Hair-nemzedék” tagjai számára. A goai turizmus szinte szociológiai jelenséggé vált, a témában számos könyv is megjelent, amelyek legjobbika Cleo Odzer Goa Freaks című kötete. (mti)