A lavinát az ember időnként tudatosan idézi elő

A lavináktól gyakran fenyegetett alpesi országokban sokféle módon igyekeznek védekezni a hóomlás ellen. Svájcban a hegyoldalak tövében álló házak elé régebben hegyesszögben végződő „hótörő pajzsokat“ emeltek, később a lejtőkön alakítottak ki vasbetontorlaszokat, amelyek a hótáblák leszakadását vannak hivatva megakadályozni. A legtermészetesebb lavina elleni védelmet azonban az erdő nyújtja, ám az évszázadok óta tartó intenzív fakitermelés nyomán egyre több meredek hegyoldal vált kopárrá, s ennek következtében jelentősen megszaporodtak a hóomlások is.

A lavinát az ember időnként tudatosan is előidézi, hogy elkerülje a nagyobb bajt. Paradox módon az egyik első szándékosan létrehozott hóomlás sok ezer halálos áldozatot követelt 1916. december 12-én és 13-án. Az első világháború harmadik esztendejében az osztrák-magyar, illetve az olasz csapatok között egyfajta állóháború alakult ki a Déli Alpokban. Az egyik szemtanú sok évvel később így mesélte el a történteket: „Három napig egyfolytában havazott. A heves szél a lavina szempontjából legveszélyesebb helyeken vastag hóréteget alakított ki. Amint a hóvihar elcsendesedett, a harc ismét elkezdődött. Mindkét fél észlelte, hogy az ágyútűz hóomlást indít el és megszületett az őrült terv. A tüzérek ágyúikkal a hatalmas hótömegeket kezdték el lőni az ellenség fölött, hogy lavinát zúdítsanak rá. A megrémült katonák igyekeztek fedezékbe vonulni, de a lavina utolérte őket és még azokat is megölte, akik szerencsétlenül járt társaiknak szerettek volna segíteni. 48 óra alatt 6000 osztrák-magyar katona pusztult el. Ki tudja, hány áldozat volt az olasz táborban.” A hadtörténészek szerint a Dolomitokban folyó „lavinacsatában“ több mint 15 ezer katona vesztette életét, tehát az olasz oldalon 9 ezernél is több halott lehetett. Manapság már kidolgozott technikája van a mesterséges lavinakeltésnek. A meredek lejtő legalkalmasabb pontjain sokszor már a havazás kezdete előtt robbanótölteket helyeznek el, s a megfelelő időben távirányítással felrobbantják őket. Gyakran megesik azonban, hogy a kivánt hatás elmarad. Újabban, a kockázatokat tovább csökkentendő, jól irányított puskalövésekkel hozzák mozgásba a lavinát. A világ különböző térségeiben lavinafigyelő szolgálatok tevékenykednek, amelyek szükség esetén mesterséges hóomlást indítanak el, így előzve meg a tragikus katasztrófákat. Kanada Brit Kolumbia tartományának keleti részében található a Rogers-hágó, amely mentén egy tüzérségi alakulat két civil „lavina-nyomkeresővel” kiegészítve az 1-es számú kanadai út mintegy 40 kilométeres szakaszát figyeli; ez 160 nagy lavina pályáját keresztezi.