A hegyoldalakon leselkedő halál

Szlovákiában elsősorban a Magas Tátrában és az Alacsony Tátrában keletkeznek lavinák, de a Nagy- és a Kis-Fátrában is számolni kell velük. A lavinaveszélyes lejtők az említett hegységekben összesen 90 négyzetkilométernyi területet tesznek ki. A lavina kialakulása sok tényező összjátékának a végeredménye. Sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy a hegyoldalak kőzeteit borító hórétegek helyben maradása elsősorban a gravitáció és a hószemcsék közötti öszszetartó erők egyensúlyának a függvénye. Ez az egyensúly azonban nagyon törékeny és olykor elegendő egy kisebb fizikai hatás, hogy minden hirtelen megváltozzon. A folyamatos havazás során a növekvő hómennyiséggel arányosan egyre nő a mozgás irányába ható gravitációs erő, s ez kedvez a lavina kialakulásának, mivel a hókristályok közötti kohézió jóval lassabban jön létre. Sok évszázados tapasztalatok alapján elmondható, hogy a lavinák leggyakrabban a nagy dőlésszögű (28-50 fok), sima felületű és kevéssé tagolt lejtőkön keletkeznek. Szerepet játszik a hótakaró vastagsága és szerkezeti rétegződése, valamint a hegyoldalakon található vegetáció jellege is. A sok fa nem kedvez a lavináknak, ellenben a fűvel, a kisebb cserjékkel, esetleg a kavicsokkal borított felszín sokszor kevésbé képes a megvastagodott hóréteget megtartani, mint a csupasz kőzet. A lavinaképződés függ a hőmérséklettől is. A felmelegedés és a lehűlés egyaránt olyan fizikai folyamatokat indíthat el a hótakaróban, amelyek a lavina kialakulását segíthetik. A legveszélyesebb sávnak a -3 és -10 Celsius fok közötti hőmérsékleti tartományt tartják, de ha tovább hűl a levegő, az sem jó, mert a nedvesebb felső hóréteg alatt a párolgás következtében üreges zúzmara képződik, amely szinte nem is kötődik a szomszédos hórétegekhez, a felső réteg ennek következtében alig észrevehetően elindul lefelé és kb. 1-20 millimétert tesz meg naponta. Bizonyos körülmények között azonban ez a lassan mozgó réteg váratlanul felgyorsul és lavinaként zúdul alá. Gyakori jelenség, hogy a frissen lehullott nagyobb mennyiségű, általában 30 centiméternél vastagabb hó valamilyen jelentéktelennek tűnő fizikai hatásra mozgásba lendül és veszedelmes lavina keletkezik. Elegendő például egy nagyobb csattanás, amely valahol megremegteti a hóréteg felszínét és az instabillá vált hó egyre nagyobb mennyiségű anyagot magával ragadva omlásszerűen alázúdul a hegyoldalon.

A friss hó a sielőket is csábítja, akik többnyire nem tudatosítják, hogy maguk is előidézhetik a lavinát. Svájcban történt a következő eset. Az egyik helyi alpinista klub kilenc tapasztalt sielője délelőtt 11 óra tájban, ragyogó napsütésben vágott neki a háromezer méteres tenger szint feletti magasságban lévő hómezőnek. Minden szükséges eszközzel fel voltak szerelve, még elektromos vészjelző (márkaneve: Barryvox) is volt náluk arra az esetre, ha a hóomlás maga alá temetné őket. Egymástól 70 méteres távolságban haladtak, s amikor a csoport utolsó tagja is a lejtő pereméhez ért, hirtelen meghallották a leváló lavina jellegzetes hangját. A lejtőn lassan mozgó sielők alatt repedések keletkeztek és az egész hómező egyszerre mozgásba lendült. A több mint 2 méter vastag hóréteg hatalmas dübörgés kíséretében mintegy 1300 métert csúszott lefelé. A csoport utolsó tagja látta, hogy a legalul haladó társai a lehető leggyorsabban igyekeztek elmenekülni a hóomlás elől, de a lavina vagy ötször nagyobb sebességgel (kb. 350 km/óra) száguldott és pillanatok alatt beérte és maga alá temette őket. Talán megmenekülhettek volna, ha nem előre, hanem oldalra mozognak, de ez valószínűleg egyiküknek sem jutott az eszébe. Azok a sielők, akiket megkímélt a lavina, azonnal betemetett társaik segítségére siettek. Két szerencsétlenül járt férfit hamarosan megtaláltak - egyiküket élve mentették ki a hótömeg alól. Egy holland házaspár is szemtanúja volt a tragédiának és rakétával azonnal jelzést adott le, így a svájci légi mentőszolgálat tagjai három perc múlva már ismerték a hó alatt rekedt sielők helyzetét. Helikopterrel orvosok és kereső kutyák érkeztek a szerencsétlenség helyszínére. Időközben két további személyt sikerült megtalálni, egyikük azonban már nem élt, pedig alig 60 centiméternyire volt a felszín alatt. Elektromos jelzőkészüléke nem volt bekapcsolva, s talán emiatt is késve bukkantak rá. A tragédia mérlege: 2 túlélő és 5 halott.

Ezt az esetet elsősorban azért részleteztem, hogy felhívjam a figyelmet a sielőkre leselkedő veszélyre. Még az elővigyázatos, minden eshetőséggel számoló tapasztalt embereket is baj érheti. A hegyekben bekövetkező halálos balesetek mintegy fele írható a lavinák számlájára. A halálos kimenetelű hóomlások elemzése azt mutatja, hogy a betemetett személyek 58 százaléka megfullad, 30 százalékuk halálos sokkot szenved, 9 százalékuk nem éli túl a sérülések következményeit, 3 százalékuk szervezete pedig végzetesen lehűl. Ezek a számadatok is jelzik, hogy a túlélés esélyét növeli a szerencsétlenül járt személyek pontos lokalizálása és a mentés gyorsasága. Általában egy hektárnyi hóval fedett terület hagyományos átkutatása (ilyenkor hatméteres rudakat szúrnak a hóba) 20 embernek három óráig tart. Ugyanekkora területet a kiképzett kutyák fél óra alatt végigszaglásznak. A közhiedelemmel ellentétben nem a legendás bernáthegyi kutyáknak, hanem a német juhászkutyáknak a legjobb a szaglásuk, s ezért a legeredményesebbek is. Megpróbálták ezeket a „klasszikus“ kereső módszereket modern technikai eszközökkel felváltani (lézersugarak, radar, ultrahanggal működő szonár, mágneses mérőberendezések), de látványosabb eredményekre ezek sem vezettek. A mágnesmérő például csak olyankor használható, ha a betemetett személynél mágnes van és a közelben nincsenek fémtárgyak vagy a kőzetben vasércek.

Csak egy diákot sikerült kimenteni

Szlovákiában az elmúlt 30 évben több halálos lavinabalesetet is feljegyeztek. A legtöbb halálos áldozatot az 1974. január 20-i lavina követelte Poprád közelében, amikor is a komáromi gépészeti szakközépiskola 13 diákját teljesen, további 11-et pedig részben betemetett a hó. Az eset különlegessége, hogy a nagy sebességgel lezúduló hóáradat a szemközti hegyoldalra futott fel, ahol a diákok éppen síeltek. A 13 betemetett diák közül mindössze egyet sikerült élve kimenteni, a többi életét vesztette.