Szent Péter esernyője alatt

„Aki irodalomtörténetre kíváncsi, az kénytelen lesz a világhálón tájékozódni, vagy megtanulni az adatokat az iskolában!” – mondta el avatóbeszédében Praznovszky Mihály.

Mikszáthról másképpen

Ez a Mikszáth-kiállítás valóban nem erről szól, nem az irodalomtörténeti és életrajzi adatoké a főszerep. Sokkal inkább szól ez a szülőföldről, az ott élő emberekről, a mikszáthi jó kedélyről, a mosolygásról, arról, hogy Szent Péter esernyője alatt jól elférünk mindannyian. Mi, jó palócok és tót atyafiak egyaránt. Mert a nagy író szerint Szklabonya az a hely, ami neki azt jelenti: „Otthon vagyok, ott vagyok köztük…” S ez a felirat fogadja az érkezőt a megújult Mikszáth-ház homlokzatán, két nyelven. Meg piros esernyők, a bronzszobor mellett pedig Mikszáth Kálmán édesanyjának kedvenc virágai: muskátlik, rozmaringok, rezedák. Az idén műszakilag is mintaszerűen felújított tornácos kis kúria udvarán mókás játékok, bábszínház, pihenőhelyek. Bent pedig egy, a modern kor követelményeinek megfelelő, mégis hagyományos anyagokból, főleg fából készült, a lehető legkevesebb elektronikát alkalmazó, mechanikusan mozgatható, érdekes értesüléseket rejtő tárlók. Mindehhez egész Szklabonya területén további öt megjelölt és fontos hely társul, melyek Mikszáth gyerekkorának helyszíneit mutatják. A kiállítás koncepciója nem más, mint játszani is engedni a látogatót, s játék közben megismerkedni az életmű legjelentősebb alkotásaival, az író gyerekkorának természeti, nyelvi, emberi környezetével, a hely szellemével, azzal a bizonyos genius locival, az egykori és a mai szklabonyaiakkal, akik óhatatlanul formálták az író életét.

Egy kiállítás születése

A most megnyílt, Szent Péter esernyője alatt című emlékkiállítás kurátorai Praznovszky Mihály, Kovács Anna és Jarábik Gabriella. Ez az új állandó tárlat egy 2006-ban felállított, szintén kiváló koncepciójú, de mára már változásra megérett kiállítást váltott le. Úgy, hogy annak értékeit átmentve képviselje a mai kor modern muzeológia és múzeumpedagógia elveit és kiállítástechnikai feltételeit. A látványterv, a grafikai munka és a kivitelezés feladatait fiatal alkotócsapat végezte el igen magas színvonalon, név szerint Gocoň László, Németh Gergely, Tarr Kálmán és Németh Zoltán. Akik igazi játékosok, s rengeteg kreatív ötlettel valósították meg a kurátorok rendkívül jól kitalált, kedves, kedélyes, mosolygós ötleteit! Számos együttműködő partner, intézmények és szervezetek segítségével sikerült ezt létrehoznia, elvégeznie a kiállítást megálmodó csapatnak. Felsorolásuk oldalakat venne igénybe; a Mikszáth-ház bejárata mellett, a piros esernyőnél jobbra mind ott vannak, feljegyeztettek!

Mai múzeum, régi témák

Ma már elképzelhetetlen a múzeumokban a kölcsönhatás nélküli kiállítás. Azaz, ahol a látogató csak nézelődhet, semmit ki nem próbálhat, semmihez hozzá nem érhet, semmilyen hang, fény, virtuális, technikai hatás nem éri, ott bizony hamar elunja magát! Ez a jelenség – tetszik vagy nem – teljesen átalakítja, vagy hamarosan át fogja alakítani a kiállítások rendezési elvét. Amelyik múzeum pedig lépést akar tartani a kor igényeivel, úgy alkalmazkodik ehhez, hogy a modernség, az interaktivitás mellett nem sérül eredeti feladata. Vagyis a pontos tájékoztatás, az értékmentés és az értékmegőrzés, a tudományos alaposságú feldolgozása és bemutatása ezeknek az értékeknek. Ha van intézmény, amelynek mostanság Szlovákiában sikerül ez a munka, akkor a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma ilyen országos hatáskörű intézmény! Amely a pozsonyi székhely mellett Madách alsósztregovai kastélyában, Márai Sándor szülőházában Kassán és Mikszáth gyerekkorának színhelyén, Szklabonyán tart fenn, működtet és fejleszt irodalmi emlékhelyeket.

Amikor jelen van az író

Jelen volt-e az avatáson Mikszáth? Hiszem, hogy igen! Hogy mit szólna ehhez, hogy ilyen vidám, kedves, játékos hely lett az ő gyerekkorának helyszínéből? Biztosan örülne!

Milyen érdekes, hogy míg az oly jeles meghívottak, mint múzeumi főigazgató, kulturális államtitkár, a mindenben segítőkész helyi polgármester asszony és sorolhatnánk még, a mondókájukat mondták, bizony ki kellett nyitni a piros esernyőket, mert néhány örömkönnye hullott Szent Péternek a jelenlévőkre. Hogy aztán szivárványok szülessenek a messzi távolban!

S mikor ki-ki a maga útján hazafelé tartott, elgondolkodhatott azon, miért is szerette Mikszáth Kálmán ezt a görbeországot, ezt a dimbesdombos tájat, ezt a szerény, dolgos, kedves, csendes vidéket. Praznovszky Mihály egy mondatban összefoglalta ezt is. „Ahol született az ember, ahol a kedveseinek sírjai vannak, hát el lehet azt felejteni?”

Hát nem! S ezzel az új kiállítással még jobban meg lehet szerettetni!

Menjen, aki teheti Szklabonyára, mosolyogni, játszani, jókedvűnek lenni! Szívesen fogadják!