SOROZATDARÁLÓ: Bácsi, maga jakuza tetszik lenni?

Japánban rendkívül népszerűek az amerikai filmek és sorozatok, viszont nem igazán kedvelik azokat az amerikai produkciókat, melyek a japán világot, a japán kultúrát próbálják bemutatni. Amikor a Tokyo Vice alkotói a Covid-időszak közepén jakuzás sorozatot forgattak városszerte, a japánok szemében ez is csak egy újabb nyugati produkció volt, ami megpróbálta kihasználni a jakuzavilág adta egzotikumot. A bemutató után azonban a hozzáállás megváltozott: a Tokyo Vice meglepő népszerűségre tett szert Japánban, igazi sikersorozattá vált, méghozzá annak köszönhetően, hogy igyekezett hű képet adni az ezredforduló környéki Tokióról, az alvilág akkori működéséről és arról, milyen lehetett egy külföldről jött ember szemével rácsodálkozni erre a miliőre és a számunkra különlegesnek számító szabályaira.

Persze Jake Adelsteint érték olyan vádak, hogy a könyvében kedvére ferdítette el a valóságot, és a saját jelentőségét örömmel hangsúlyozta túl. Ezért a könyvét ugyan lehet kritizálni, de a sorozatot már nem érdemes, ugyanis annak alkotói eléggé elrugaszkodtak a memoárkötettől, amit kizárólag inspirációként használtak, nem állt szándékukban hű adaptációval előrukkolni. Mivel az HBO Maxon látható Tokyo Vice egy krimibe oltott gengsztereposz, jót tett neki, hogy az alkotók szabadon szőhették tovább a történet szálait, így ugyanis látványos akciójelenetek és izgalmasan thrilleres szcénák is kerülhettek a receptbe.

A főszereplő Adelstein (Ansel Elgort) és a jakuzák ügyei után kutakodó nyomozó (Ken Watanabe) mellett idővel egyenrangú főhőssé érik a mamasanná avanzsáló egykori hostess, Samantha (Rachel Keller), valamint a fiatal és nagyratörő jakuza, Sato (Shô Kasamatsu), akiről kiderül, hogy van szíve. Míg az első évad felfestette nekünk a város hatalmi viszonyait és felrakta a térképre a legfontosabb szereplőket, a második évadban már nincs szükség ilyesmire, az alkotók rögtön belevágnak a közepébe. Erre már csak azért is szükség van, mert az első szezonnak egy masszív cliffhangerrel vetettek véget, sok nézőnél kiverve a biztosítékot. A jó hír, hogy rögtön az első epizód választ ad a legtöbb kérdésünkre. A második szezon valójában a második epizóddal indul el egy három hónapos időugrás után: a paklit összekeverik, majd ismét kiosztják a lapokat, de legalább a játékszabályok újbóli elmondásával már nem kell húzni az időt.

A Tokyo Vice abban továbbra is nagyszerű, hogy európai szemmel hitelesnek tűnő képet nyújt egy távoli, izgalmas világról. Néha kissé terjengős és talán több szereplőt mozgat a kelleténél, de szerencsére végig jól követhető marad, és a története is szolgál meglepetésekkel. Kellemes komfortsorozat thrillerrajongóknak.