M. Kovács Melinda: Tavasz

Különösen enyhe volt a tél, korán érkezett a tavasz, március elején virágzásnak indult az aranycserje a ház előtt. A régi épületet ugyan lebontották, amikor a nagyi meghalt, új, mediterrán típusú házat építettek a helyére, de a bokrokat és a hátsó kertben lévő néhány gyümölcsfát érintetlenül hagyták. Az új otthon konyhaablaka nézett a napsárga bokorra, amely mellé nárciszokat és tulipánokat ültetett.
A veteményest már januárban megtervezte, részletes rajzot készített róla. A magokat egy internetes webáruházból rendelte, idén kicsit többet a szokottnál. Szívesen kísérletezett új fajtákkal, szerették a zöldséges ételeket, hely pedig volt bőven. Cukkiniből sárga és gömb alakú, padlizsánból a lila mellett csíkos is került a kosarába, a mángold sem maradhatott ki.
Régóta álmodozott magaságyá­sokról, de a férjét nehéz volt meggyőzni. Hiába érvelt, hogy a tökéletes táptalajban hatalmasra nő a paprika és a paradicsom, erősek és egészségesek a növények. Drága, és sok vele a munka, állította a férj. Végül abban maradtak, hogy nem ragaszkodnak a bolti, előre gyártott darabokhoz, megépítenek párat saját erőből, és ha beválik, a következő évben bővítenek. Tele van a fészer deszkákkal, bontott tégla is akad, majd azokat használják fel. A kiszáradt szilvafa ágait rakják legalulra, fűnyesedék, zöld hulladék és száraz falevél van bőségesen, tavaszra a komposzt is készre érik.
A kamasz fiaikra is ráfér egy kis kerti munka, addig sem a mobilt nyomkodják.
Két éve állították fel a komposztálókat, Dávid eleinte azokért sem lelkesedett. Tartott tőle, hogy ellepik a patkányok, szaga lesz, ami csak újabb konfliktushoz vezet a szomszéddal. Az első gyorsan megtelt, mert a barátnője is hozzájuk hordta a konyhai hulladékot, az al-
só réteget már ősszel szétszórta a kertben.
Emma egyik napról a másikra, a gyerekei hatására váltott környezettudatos életmódra, akkor kérte meg, csatlakozhatna-e az ő komposztprojektjéhez, hogy ne a panel szemetesét terhelje a zöldség- és gyümölcshulladékkal. Azóta szintet lépett, beltéri gilisztás komposztálót használ, de nagyobb családi ebédek, vacsorák alkalmával néha még áthoz egy szatyornyi zöldet. A két doboznyi gilisztát a horgászboltban vette, az internetes videók szerint ennyivel érdemes kezdeni. Ha minden a terv szerint alakul, pár hónap alatt remek komposztot gyártanak, csodálatosak lesznek a virágaim, mesélte. Amíg beáll a rendszer, lehetnek kisebb zökkenők, de ez nem tud elriasztani: órákig bújtam a netet, alaposan felkészültem mindenre. Egyébként a gyerekek is imádják, izgatottan figyelik a giliszták életét, még Lili sem undorodik tőlük. Észrevétlenül nevelem környezettudatosságra őket, miközben új dolgokat tanulnak.
A leanderek szabálytalan, rendszertelenül nyújtózkodó ágait minden évben visszavágta, hogy a növény könnyen kezelhető, formás bokorrá fejlődjön. A kaktuszokkal együtt, a pincében teleltek át, majd tavasszal kikerültek a ház elé, a teraszra. A fiúk hordták fel őket délután, morcogtak, hogy lemaradnak a meccsről.
Szórt némi virágföldet a cserepekbe, az ébredező növények hálásak a tápanyagért. Átnézte a leveleket, egyelőre egészséges volt mindegyik. Ha nem figyel oda, gyorsan megjelennek rajtuk az atkák és a tetvek, a fehér virágúak különösen kényesek. A megkezdett, félig telt virágföldes zsákból álmosan másztak elő a poloskák, ahogy a mélyére szökött a fény.
Idén is sok lesz a kártevő, szólt át Tóni, a szomszéd; észre sem vette, hogy a kerítésre támaszkodva figyeli. A felesége nem szereti, ha a tavaszi nagytakarítás alatt láb alatt van, ilyenkor kijön inkább a kertbe, és ha nem akad dolga, a szomszédokkal kezdeményez beszélgetést. Öntelt, okoskodó típus, nem egyszer összeszólalkoztak már. Tavaly a macska miatt balhézott: állítólag az ő kertjében végezte a dolgát, de a kutyájukat sem szívleli.
Tóni ki nem állhatja az állatokat. A lánya nyáron rájuk bízza a házi kedvenceket, olyankor inkább leköltözik a nyaralóba. A kert a mindene, rajong a növényekért. A felesége főzi az első cukorborsó levest a tavaszi szezonban, nála semmi sem tetves, a krumplibogárnak esélye sincs megtelepedni. A permetezés minden évben heves vitákat szít köztük, mert Tóni nem hisz a bioban: ha nem fújom le, mindent felzabálnak a kártevők vagy elpusztítanak a betegségek, hangoztatja.
A kertészkedés sokáig riasztotta, a gyerekkori, kötelező gyomlálások emléke felnőtt korára sem halványult, ezért mikor kész lett a ház és végre beköltöztek, az udvaron csak dísznövények jöhettek számításba. De ahogy bővült a család és megérkeztek a gyerekek, fontossá vált, hogy egészséges zöldséget és gyümölcsöt egyenek. Azóta harcol Tónival a felesleges vegyszerezés miatt. A férfi ragaszkodik a módszereihez, és nevetségesnek tarja, hogy egy olyan kerttől vár csodát, ahol se ásni, se kapálni nem akar, csak hogy megvédje az állítólagos élővilágot. A lusta városiak lejönnek vidékre, és azt gondolják, munka nélkül is terem a kert, gúnyolódik, félig szívott cigaretta parázslik a mutató- és középső ujja között. Feleslegesen magyarázná neki, hogy a permakultúrás gazdálkodás lényege, hogy a sokrétű növényvilág miatt stabillá válik a rendszer, így sem vegyszerekre, sem a talaj bolygatására nincs szükség.
Idén korán megindultak az új hajtások a virágain, nehogy egy váratlan fagy tönkretegye őket, jegyzi meg a férfi. A kerítésre támaszkodva fújja a füstöt, ha lehajol, szemérmetlenül bámulja a fenekét. Amilyen rohamosan változik a klíma, még néhány év, és teleltetésre sem lesz szükség, válaszol, de nem fordul a férfi felé, vízzel tölti tele az öntözőkannát. Az biztos, hogy ennyi kártevő ellen idén sem válik be a maga bio módszere, már most látom, hogy hiába sopánkodik, nem ússzuk meg permetezés nélkül, vág vissza a szomszéd.
A helyükre igazítja a virágokat, óvatosan meglocsolja mindegyiket, igyekszik reakció nélkül hagyni Tóni okoskodását. Persze próbálkozhat mindenféle hókuszpókusszal, folytatja a férfi, nálam mindenből lesz elég, szívesen adok, ha magánál felzabálják a termést a poloskák.
A falnak támasztott seprűért nyúl, hogy eltávolítsa a cserepek mellé potyogott földet. Inkább veszek kétszer annyiért biot a piacon, dünnyögi az orra alatt. Jólesne elküldeni a bunkó szomszédot a fenébe, de nem akar újabb veszekedést.
Ahogy tetszik, hagyja jóvá a férfi, röhögve nyomja el a csikket a kerítésen. Néhány percig még téblábol, aztán fütyörészve indul vissza a házba.