A történész mint detektív

Ez az asszociáció könnyen lesz úrrá Demmel József legújabb munkáját olvasva, ami egy 150 évvel ezelőtt tevékeny Zólyom megyei alispánnak, Grünwald Bélának az életét tárja fel – olyan részletességgel, és olyan háttértörténetekre, élettörténeti részletekre rávilágítva, amelyek eddig nem voltak ismeretesek. Hogy pontosan miben merül ki Grünwald Béla politikai és közéleti tevékenysége, ami miatt egy monográfiát érdemelt ki 2021-ben, abba itt most nem merülünk el teljes részletességgel, hiszen ezt a kötet több mint 250 oldalon keresztül taglalja. Legyen itt elég annyi kedvcsinálónak, hogy Grünwald Béla nevéhez köthető az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezés után a Magyar Királyság területén akkor már létező szlovák kulturális, tudományos és közéleti intézményrendszer elsorvasztása. Ő képviselte a szlovák nyelvű gimnáziumok bezáratásának tervét, és a Matica slovenská betiltását. Mindezt meglehetősen jól kidolgozott ideológiai keretbe foglalta, aminek talán az a lényege – zanzásítva és leegyszerűsítve –, hogy az állam, az ország, a társadalom modernizációja nem engedi meg a szeparatista mozgalmakat, az „egységet megbontó” kezdeményezések kivirágzását. Ez tehát mindenféle nemzetiségi autonómia elleni érv volt 150 évvel ezelőtt.

És lényegében ez az érv ma is él és virul. A szlovákiai magyar olvasók előtt nem kell talán bemutatni, hogy a fenti, „modernizációs” érvrendszer milyen erős defenzívába szorítja a Szlovákián belüli nyelvi és kulturális önkormányzatiság ideáját. Ez teszi Grünwaldot aktuálissá ma is a magyarság szemében; no meg az, hogy Grünwald Béla jól szimbolizál valamit, amit talán a magyar nemzeti emlékezet máig nem dolgozott fel vagy vallott be magának, ti. hogy milyen sokat tett hozzá a korabeli magyar állami politika türelmetlensége a magyarországi nemzetiségi elitek Budapesttől való elidegenedéséhez.

Grünwald Béla ezzel együtt nem az élő történelmi emlékezet része Magyarországon; Szlovákiában személye jóval ismertebb, ő az egyik szimbóluma a magyarosításnak. A zólyomi alispán könyvének címlapja – ami A Felvidék címet viseli – feltűnik a rendszerváltás utáni szlovák gimnáziumi történelemkönyvek illusztrációjaként is, ami felvillant valamit abból, részben honnan ered a szlovákok máig élő traumatizált reakciója a Felvidék szó hallatán. Ahogy Miroslav Michela történész megfogalmazta, a Felvidék szó máig valami olyasmit sugall a szlovákság számára, hogy ez a térség valamifajta magyar „történelmi tulajdon” része. Ehhez képest – mint a kötetből is kiderül – a rendszerváltás utáni Magyar Nagylexikon Grünwald-szócikke szerint a zólyomi alispán az energikus, de igazságos nemzetiségi politika híve volt… a távolság tehát nem kicsi az értékítéletek között. De leginkább abban van távolság magyar és szlovák történelmi tudat között, hogy Grünwald Béla a szlovák közemlékezetnek inkább élőbb eleme, mint a magyarországinak. Az előbbi sem jelent viszont kiforrott, letisztult képet: Grünwald egy homályos sziluettekkel bíró, de rendkívül sötét tónusú múltképnek a része Szlovákiában, amiben összemosódik 18. századi és 20. század eleji modernizáció, összefolyik reformkor és későbbi magyar nagyhatalmi törekvések, összemosódik magyarosodás és magyarosítás.

Demmel József rendkívül jó érzékkel nyúl e múltképek tisztázásához. Viszonylagos fiatal kora ellenére már nem az első monográfiáját teszi le az asztalra, amiben ezeknek az egymásra sokszor rímelő magyar és szlovák múltképeknek a feltárására tesz sikeres kísérletet, szívós kutatómunkával utánajárva a nemzeti történelmeket átszövő személyes életutaknak, személyes kapcsolatrendszereknek. Mindezzel Demmel a magyar–szlovák kapcsolattörténet egyik kiemelkedő tagjává emelkedett, írásai megkerülhetetlenek, ha valaki át akarja tekinteni a magyar–szlovák történelmi kapcsolatok alakulását. Ebbe a sorba illeszkedik a Grünwald-monográfia is, amiben a nagybetűs Történelem, a nagypolitikai események együtt és párhuzamosan formálódnak az egyéni élettörténésekkel; amiben a politikai törésvonalak feltárása együtt zajlik a személyes, családi vagy kiscsoportos kapcsolatok hálójának feltárásával.

Ezért is érdemli ki tehát Demmel József műve a detektívregényt is mint műfaji besorolást, amivel a legkevésbé sem annak magas szintű akadémiai nívóját húznánk a fikció szintjére, inkább a téma izgalmasságát lehet így érzékeltetni. Illetve a témák félvilági jellegét: perlekedések, a másikat lejárató és rossz hírbe hozó színművek, heves utálatok, szerelmek és balkézről való gyerekek elhelyezése távoli biztonságos helyen… Grünwald Béla személyisége egy ideáktól és tesztoszterontól fűtött „korunk embereként” bontakozik ki a könyv lapjain. Ahogy a kötet szerzője fogalmaz: a zólyomi alispán egy „hús-vér ember – egyéni motivációkkal és ambíciókkal, tapasztalatokkal és sérelmekkel, erényekkel és hibákkal”, akin keresztül megérthető a máig sokban meghatározó, továbbgyűrűző nemzetiségi ellentétek kialakulásának folyamata.

A kötet minden bizonnyal jelentős érdeklődésre tart majd számot szlovák olvasóközönség előtt is; és csak remélni tudjuk, hogy ezen túl is valamiféle nemzetközi visszhangja is lesz, amihez angol nyelvű összefoglaló írás megszületése vezethet. Ez a fajta nemzetközi beágyazottság az, ami talán még tovább erősítheti a kötet értékét, és itt nemcsak angol nyelvű interpretációra érdemes gondolni, hanem a nemzethez tartozásból (nationhood, nation-ness) fakadó kulturális konfliktusoknak a feltárására vonatkozó akadémiai igyekezet angol nyelvű eredményei is értékes elméleti keretet vagy kiegészítést adhatnak a Demmel József által elvégzett kutatáshoz, és talán beépülhetnének az ilyen kötetekhez használt szakirodalmi anyagba. Talán érdemes lenne az ilyen monográfiákat reflektáltatni az akadémiai világ olyan dilemmáira, vitáira, ami akörül forog: a nemzet felülről létrehozott, érdekbeli motívumok eredménye, amelyet egy elit konstruál tankönyvek, iskolák, intézmények, szimbólumok révén, vagy alulról épül, belső emberi motivációkból, érzelmekből, részben tanult, részben ösztönös „bio-kulturális” attitűdökből? Grünwald személye jó példának tűnik arra, hogy ezek a motívumok – érdekmotívumok és érzelmi motívumok – egymástól nem igazán választhatók el, egymással kölcsönhatásban értelmezhetők csak. Hiszen Grünwald tevékenységei visszaigazolják az intézmények fontosságát: ha nincs szlovák gimnázium, akkor gyengébb a szlovák nemzeti mozgalom. Miközben Grünwald személye rámutat arra, hogy mégsem írható le a nemzetté válás csak elitek hatalomépítési machinációjaként, hiszen lényegében önromboló belső motivációk bontakoznak ki szemünk előtt, ahogy megismerjük a zólyomi alispán lendületes, de labilis személyiségét. Az is látványos, hogy az ideológiai konfliktust – a szlovák és magyar nemzetépítés érdekkonfliktusát – az egymás sértegetéséből, a sértettségből fakadó ellentétek hogyan fűtik tovább, valahová az irracionalitás szférája felé. Ami az emberek motivációját végül egymás lemészárlásáig is hajlamos felfűteni egy-egy etnikai konfliktus esetén, vagy – ahogy Grünwald esetében történt – a kölcsönös sértések és nyilvános megaláztatások folyama végzetesen aláássa a személyes önbecsülést és presztízst. Demmel József szerint egyebek mellett e személyes szférát is megtépázó viták ásták alá a zólyomi alispán mentális egészségét, ami végül öngyilkosságához vezetett.

A Grünwald-monográfia tehát erősen kapcsolható a konfliktusok kutatásához (conflict studies) is, ezért olvasása legkevésbé csak a történész szakmának tanulságos, hanem a társadalomtudományok minden művelője számára – és persze azon túl is mindenkinek, aki szeretné maga elé képzelni, hogyan zajlott az élet egy valahai felvidéki vármegyében.

Demmel József: Szörnyeteg Felső-Magyarországon? – Grünwald Béla és a szlovák–magyar kapcsolatok története. Ráció Kiadó, 2021. 283 oldal.