Willian csodálatos, a Chelsea peches

A Chelsea csak 1:1-re végzett a Barcelona ellen a labdarúgó BL-nyolcaddöntőben, noha simán lőhetett volna három gólt is az angol csapat. Bayern–Besiktas 5:0, no komment.

„Majdnem tökéletes mérkőzést játszottunk” – értékelt Antonio Conte a Chelsea–Barcelona BL-nyolcaddöntő első mérkőzése után, és az olasz ezúttal is hajszálpontosan fogalmazott. Az elfogulatlan nézők közül talán sokan ültek le úgy a mérkőzés elé, hogy a lényegében spanyol bajnoknak tekinthető Barcelonától várták a focit, a Chelsea-től a betonozást/bekkelést. S ahogy telt az idő, a kezdeti szimpátia egyre inkább megfordult. A Barcelona mélabús, kiégett sztárcsapatnak tűnt. Ez már nem a lenyűgöző, guardiolás tiki-taka volt, hanem csak valami fáradt labdatologatás, 800 passz (húha!). Kilencven perc igazán komoly, amolyan „barcásan” végigvezetett támadás nélkül, Messi-trükkök nélkül, átütőerő nélkül.

A Chelsea-ben viszont volt élet. A Premier League-ben bukdácsoló alakulat játékán (főleg hátul) ezúttal is érződött valami tragikus bizonytalanság, de az angolokon legalább látszott, hogy mit akarnak, volt egy tervük. A Barcelona futballistái egyénileg sokkal képzettebbek, technikásabbak – a Chelsea viszont olyan dolgokat mutatott, amelyekért tényleg szeretni lehet a futballt. A gól előtti kontratámadásuk szédületes volt, de ami a legfontosabb: érezni lehetett rajtuk a lelkesedést, az alázatot, hogy tisztában vannak vele, mire van szükség a sikerhez, s a csapat összes játékosa ennek rendel alá mindent. A második félidő közepén akár már 3:0-ra is vezethettek volna, ehelyett rúgattak egy gólt a Barcelonával, az 1:1 pedig nem túl ígéretes a visszavágó előtt. S bár a statisztika a Chelsea mellett szól (a két csapat legutóbbi nyolc BL-mérkőzésén a Chelsea veretlen (2-6-0), ráadásul Barcelonában zsinórban négyszer ikszelt) egyszer minden sorozatnak meg kell szakadnia.

Ha volt valami, ami miatt egyébként érdemes volt megnézni ezt a meccset, az Willian játéka. Már a Sahtarban is élmény volt nézni ezt a mikrofonfrizurás zsenit, de a Chelsea-ben vált igazi klasszissá. (Alighanem az egyik legalulértékeltebb klasszissá a nemzetközi mezőnyben.) OK, lőtt két hatalmas kapufát, meg egy csodálatos, okos gólt – mégis a gól előtti támadásban játszott szerepét érdemes kiemelni. A kontra során a jobb szélen kapott egy hosszú ívelést. Hátrált, majd az oldalvonalnál egy leheletfinom mozdulattal átvette a labdát, és azonnal, dropból továbbította azt a második hullámban érkező társának. Ezt követte Fábregas lövése, a szöglet, majd Willian gólja. A kulcs mégis ez a labdaátvétel-visszapassz volt, Willian finom megoldásaival a Chelsea értékes ütemeket nyert, a csapat támadása megőrizte a lendületet és a kezdeményezést. Na, és az a könnyedség…

A játéknap másik meccsén a Bayern München simán legyőzte a Besiktast, ezzel utólag is igazolva a gyanút, amely a BL csoportkörének G csoportja körül lengedezett (minden idők leggyengébb BL csoportja?). Egy héttel ezelőtt a csoportmásodik Porto kapott ki hazai pályán 5:0-ra a Liverpooltól, ezúttal pedig a csoportgyőztes Besiktas veszített 5:0-ra a Bayern München vendégeként. Maradunk a konzervatív vonalnál: legyen max. 24 csapatos a BL-csoportkör.