Világbajnokok élet-halál harca a D csoportban

KISS TIBOR NOÉ

A C csoportban Kolumbia már lazíthat, 6 pontjával biztos továbbjutó. A dél-amerikaiak eddig hozták a kötelezőt, legyőzték Görögországot (3:0) és Elefántcsontpartot is (2:1). Az utolsó fordulóban azzal a Japánnal játszanak, amely számára csak a győzelem adhat reményt. Csakhogy a győzelem az eddig látottak alapján hihetetlen bravúr lenne: a csatárposzton gyenge Japán egyetlen gólt szerzett a tornán, s bár a mezőnyben agilisan futballozik, kapura szinte teljesen veszélytelen. Jellemző, hogy a görögök elleni 0:0 során Japán közel egy órát emberelőnyben töltött. Kolumbia sokkal jobbnak tűnik az ázsiai csapatnál: ha José Pekerman pihentetni akarná a sztárjait, akkor is olyan focistákat küldhetne pályára, mint az Interben szereplő Fredy Guarín vagy a Dortmund újdonsült csatára, Adrian Ramos.

De Japánnak a győzelem sem feltétlenül elég – ha ugyanis Elefántcsontpart megveri Görögországot, akkor az afrikaiak követik a kolumbiai csapatot a legjobb tizenhat közé. A sztárokat felvonultató elefántcsontparti csapat eddig jól szerepelt a tornán, a Kolumbia ellen elveszített találkozón sem játszott alárendelt szerepet. Az elefántoknak egyébként az iksz is megfelelhet a Rehhagel-korszak masszivitását idéző görög csapat ellen – amennyiben Japán nem győzi le két góllal Kolumbiát (science fiction). A görögök dolga pofonegyszerű, meg kell verniük Elefántcsontpartot, és bízni abban, hogy Japán sem győzi le Kolumbiát. S mielőtt leírnánk a görögöket, jegyezzük meg: a 2012-es Európa-bajnokságon Görögország úgy jutott tovább a csoportkörből, hogy az utolsó forduló előtt 1 pontja volt (mint most), s az addig kiválóan teljesítő Oroszországgal találkozott. Aztán a görögök győztek, a favoritnak tartott oroszok pedig búcsúztak a tornától. Nem árt, ha az elefántcsontpartiak számolnak ezzel az eshetőséggel, a görögök az elmúlt évtizedben minimálfocival, szívbaj nélkül gyilkolásszák le az esélyeseket.

A D csoportban valamivel egyszerűbb a helyzet. A vébé előtt senki sem gondolta volna, de két forduló után Costa Rica biztos továbbjutó, az egyszeres világbajnok Anglia biztos kieső. A két csapat holnapi mérkőzése legfeljebb a csoportelsőségről dönthet, amennyiben Anglia szépen búcsúzik a tornától, és megveri Costa Ricát, az Olaszország–Uruguay mérkőzés győztese jobb gólkülönbsége esetén akár meg is előzheti a közép-amerikai csapatot (a gólkülönbség jelenleg: Costa Rica 4:1, Olaszország 2:2, Uruguay 3:4). Különben Costa Rica már egy döntetlennel is biztos csoportelső. A Costa Rica–Anglia mérkőzést egyébként az angolok számára rossz emlékű Belo Horizontében rendezik: az 1950-es világbajnokságon Anglia itt kapott ki 1:0-ra az Egyesült Államok csapatától… Az viszont jó hír Roy Hodgson számára, hogy a Costa Rica-i tréner Anglia ellen pihentetni készül két legjobb támadóját, Bryan Ruizt és Joel Campbellt.

Öldöklő harc azonban inkább Natalban várható, az Olaszország–Uruguay találkozón, amelyen két világbajnok (ITA 4, URU 2) találkozik. A mérkőzést az olaszok várják nyerő helyzetből, hiszen a döntetlen nekik kedvez, Uruguay csak akkor juthat tovább, ha megszerzi a három pontot. Erre a futballmúlt alapján nincs túl sok esélye a csapatnak: az olaszok 19 alkalommal találkoztak világbajnoki mérkőzésen dél-amerikai ellenféllel, de 90 vagy 120 perc alatt mindössze háromszor veszítettek (1962-ben Chile, 1970-ben és 1978-ban Brazília ellen). A két gárda legutóbb egy évvel ezelőtt találkozott egymással, a Konföderációs Kupa bronzmeccsén 2:2 után az olaszok büntetőkkel szerezték meg az érmet. Gianluigi Buffon bizakodó a meccs előtt: szerinte Olaszország hagyományosan gyengén szerepel a nagy tornák második meccsén, a harmadik találkozón viszont rendre összekapja magát. Csakhogy Uruguay győzelme mellett is létezik egy erős érv: Luis Suárez személye. A sérüléséből felépült csatárnak két villanása volt Anglia ellen, s ez a két villanás három pontot hozott Uruguaynak.