Tizedik vb-érmét nyerte a komáromi kajakos

250 méter után még vezettek, féltávnál nagyjából fej fej mellett haladtak a németekkel, a táv utolsó negyedében azonban kicsit visszaestek, s végül a németek és az oroszok mögött a harmadik helyen értek célba.

„Titokban egy kicsit jobb eredményt vártunk, de minden éremnek örülünk – mondta a somorjai Jakubík Gábor, aki megjegyezte, kicsit kellemetlen hátszél és oldalszél fúj a Maty-éren. – 200 méterrel a cél előtt még azt gondoltam, az oroszokat megelőzzük, van bennünk annyi erő, de hát ezek szerint mégsem így volt.”

Jakubíknak ez a második érme világbajnokságról, tavaly ugyanezen a távon ezüstérmes lett.

A négyes ebben az összetételben összesen háromszor ment időre pályát, egyszer a szolnoki edzőtáborban, egyszer a szegedi előfutamban, végül pedig a szegedi döntőben.

„Az edzések alapján bíztam benne, hogy akár az arany is meglehet, de ha azt vesszük, hogy hat hét alatt összesen háromszor ültünk együtt egy hajóban, ez zseniális eredmény” – árulta el Tarr György, aki 40 évesen a hajó rangidős versenyzője, és tizedik vb-érmét nyerte. A komáromi kajakos hozzátette, reméli, nem itt ér véget az érmek sora, mert ha nem jut ki az olimpiára (a négyeseknél már nem az ezer, hanem az 500 méter az olimpiai szám, ott a Baláž, Vlček, Zalka, Botek összetételű négyes harcol a kvótáért), szeretne jövőre rajthoz állni a nem olimpiai számok vb-jén, amit szintén Szegeden rendeznek. „Aztán pedig már sportolóként tényleg nyugdíjba vonulok – vetítette előre Tarr, majd a mostani döntőt is összefoglalta. – Jól kezdtünk, vezettünk is, aztán a németek elénk kerültek, és amikor ritmust váltottunk, nem tudtunk annyival felgyorsulni, ahogy szerettük volna. Denis nagyon elfáradt a végére.”

A vezérevezős Myšák teljesen kikészült a szegedi hőségben, hosszú ideig a vegyes zóna reklámtábláinak tövében ült, kapkodta a levegőt, nem bírt lábra állni. Bár elismerte, hogy komoly vállsérülése után ez az érem jó eredmény, kicsit magát hibáztatta, amiért nem tudott a hajrában nagyobb tempót diktálni.

A komáromi Gacsal Ákos első világbajnoki érmét szerezte, miután az idei szezon előtt Magyarországról visszatért Szlovákiába. „Már akkor is megérte volna a váltás, ha nem jutottam volna ki a vb-re, mert hatalmas dolog egy olyan csoportban edzeni, ahol olyan formátumú versenyzők vannak, mint Vlček Erik vagy Tarr Gyuri, Likér Péter irányításával, aki nemzetközi szinten is elismert edző – mondta lapunknak Gacsal. – Ez az érem eddigi legnagyobb sikerem, elégedettek vagyunk. Ennél többet ebből a pályából most nem lehetett kihozni.”

Likér Péter nem szokta dicséretekkel elkényeztetni tanítványait, de most elismerően szólt a teljesítményükről: „Nem volt tökéletes a pálya, az előfutam jobban passzolt a fiúknak, de elégedett vagyok. Egy bronzéremért nem kell szégyenkezni. Mindenki hozta a jó formáját, hajtós, ügyes, odaadó gyerekek, elismerésem nekik.”