Tíz aranyból nyolcat tarthattak meg a magyarok

Sem a centenáriumi, 1996-os, sem az „ezredváltó”, 2000-es olimpiát nem kapta meg Athén, ezért már-már kötelező volt, hogy legalább 2004-ben „hazatérjenek” az ötkarikás játékok.

Athénban az utolsó pillantig robotoltak a munkások, hogy a létesítmények valahogy elkészüljenek. Ebből szerencsére a rekordszámú, 10 625 sportoló nem érzékelt túl sokat, a helyszín jelentette történelmi múlt különleges hangulatot kölcsönzött az olimpiának, a győztesek babérkoszorút is kaptak. Három történet a második athéni olimpiáról.

Phelps tarolt

Michael Phelps kiskereskedést is nyithatott volna a koszorúkból az olimpia után. Az amerikai úszófenomén ugyanis tarolt a görög fővárosban. Az akkor 19 éves Phelps hat számban, 100 és 200 méter pillangón, 200 és 400 méter vegyesen és két váltószámban, 100 vegyesen és 200 gyorson is aranyérmet szerzett, s ehhez két bronzot adott még hozzá. Ezzel épp csak elmaradt a német Mark Spitz 1972-es csúcsától, aki hét elsőséget gyűjtött be Münchenben. „Hogy lehetnék csalódott? Minden idők két legjobb gyorsúszójával versenyeztem” – mondta Phelps annak kapcsán, hogy elmaradt a rekordbeállítása, mivel az „évszázad versenyeként” emlegetett 200 gyorson az ausztrál Ian Thorpe és a holland Pieter van den Hoogenband is megelőzte.

Mint a régi szép időkben

Az ókori játékok felelevenítéseképp mi sem volt természetesebb, hogy Marathon városából kezdjék meg a futók a 42 195 méter teljesítését. A régmúlt időket azonban nem csak ez, vagy az 1896-os olimpiai stadionban kijelölt cél idézte, hanem egy furcsaság is. A férfiaknál Vanderlei de Lima hét kilométerrel a cél előtt még vezetett, de ekkor egy ír férfi, Cornelius Horan beugrott elé, és oldalra rángatta. Mire a brazil futó megszabadult az exhibicionista vallási fanatikustól – aki korábban Forma–1-es futamot is megzavart már –, ketten is megelőzték, így utólagos óvása ellenére is meg kellett elégednie a bronzzal (valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Coubertin-érmével). Honfitársa, a röplabdázó Emanuel Rego később egy tévéműsorban a saját aranyérmét akarta neki odaadni, de a futó ezt elutasította. „Nem fogadhatom el. Én örülök az én bronzomnak, mert nekem arannyal ér fel” – magyarázta De Lima.

S hogy mi lett a rendzavaró sorsa? Horan 2009-ben állótapsot kapott a táncára egy brit tehetségkutató műsorban, ahol egy fordulón jutott túl.

Dopping a köbön

A magyar küldöttség egyik legkatartikusabb sikerét a férfi-vízilabdaválogatott aratta. A döntőben az örök rivális szerbek már 3:0-ra vezettek, de Kemény Dénes védencei meg tudták fordítani az eredményt, és – azok után, hogy sydney-i sikerük óta négy nagy tornán háromszor is a jugoszlávok vagy az utódállam mögött végeztek –, 8:7-re győztek. A kapitánnyal együtt kilenc duplázó volt a keretben.

A pólósok mellett még kilenc magyar győzelem született – az összesen tízből aztán nyolc lett a végére. Hiába volt Nagy Tímea menetelése, a kajakosok fantasztikus teljesítménye vagy a „Dia, dia, Hungária” rigmussal biztatott Igaly Diána sportlövő bravúrelsősége, a nemzetközi sajtó a magyar doppingesetektől volt hangos.

Már az olimpia előtt kizárták miatta a birkózó Kecskés Zoltánt, s két súlyemelőt (Kovács Zoltán, Gyurkovics Ferenc) is doppingvétségen értek. A legfájóbb azonban a kalapácsvető Annus Adrián és a diszkoszvető Fazekas Róbert esete volt. Előbbi még átvette aranyérmét, ám másnap – miután a saját számát szintén megnyerő Fazekas nem tudott mintát szolgáltatni a doppingteszten – társával együtt eltűnt Athénból. Ezután szappanopera-szerű bujdosás, vádaskodás következett, a cirkusz végül szűk két hónap (!) múlva zárult azzal, hogy Annus a MOB-on keresztül visszaszolgáltatta aranyérmét.

A két magyar nehézatlétáé mellett egyébként számos más doppingeset is akadt Athénban, bukott le kenyai ökölvívó, orosz súlylökő, török súlyemelő, svájci kerékpáros, fehérorosz magasugró, ukrán evezős (vagy a szlovák súlylökő Milan Haborák, akinek pozitív tesztje még a játékok előttről származott). A legmegmosolyogtatóbb a hazai Konsztantinosz Kenterisz és Ekaterini Thanu atléták ügye volt, akik még a játékok előtt kitalált motorbalesetükre hivatkozva próbálták kimenteni magukat a doppingvizsgálat alól. Később „hazájuk érdekeire való tekintettel” visszaléptek a részvételtől.